Századok – 2021
2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Berecz Ágoston: Paraszti nacionalizmus alulnézetből. Románok a dualista Magyarországon
PARASZTI NACIONALIZMUS ALULNÉZETBŐL érvrendszerben a helyek fölötti képletes tulajdonjogot is jelentett, és ezáltal ütőkártyát a nemzeti-politikai küzdelmekben. Mivel a névfejtés formai önkényét még nem zárták kalodába az összehasonlító nyelvtörténet eredményei, az amatőr filológusok széles köre vehetett részt az etimologizálásban. A fölkészültebbek a Tabula Peutingerianáxx és más forrásokban — Petar Katancié epigráfiai gyűjteményében vagy az Erdélyben talált viasztáblácskákon - szereplő daciai helyeket próbálták meg újkoriakkal azonosítani, például Ad Mediát MehadiávA vagy Petrist PetrissAA Mások a Római Birodalom egyéb provinciáinak és az újlatin nyelvterületnek a helynévkincsében kerestek párhuzamokat. A legigénytelenebb, de annál gyakoribb módszert az jelentette, amikor a latin szótárat a megfelelő helyen fölcsapva próbáltak elfogadhatónak tűnő etimont találni: a népnyelvi Logoj (magyarul Lugos) számára például a locus köznevet. 36 37 Az így felállított etimológiákat aztán igyekeztek a nyelvhasználatban is érvényesíteni. Sibiu (Nagyszeben román neve) helyett például az 1850-1870-es évek román kiadványai Sabiiut írtak, mert a szabinokat látták bele a névbe. 36 Gavrilu Popu: „Inceputulu principatului romanescu” de Dr. Robert Roesler. Familia 5. (1869) 291. 37 Dimitrie Teodori: Logojul, altcum Lugos si Lugas, isi trage numele säu delà latinul Locus (locul). Timisoara 1859. 38 Csáki Árpád: Előszó. In: Pesty Frigyes helynévgyűjteménye 1864-1865. Székelyföld I-IV. Bp.Sepsiszentgyörgy 2012. I. 12—14. Más képet tárnak a szemünk elé a Pesty kérdőívére érkezett válaszok. Pestyt elsősorban a mikrotoponímia érdekelte, de rákérdezett a helységnév eredetére és a település régibb múltjára vonatkozó hagyományokra is.38 Az értelmezést főként az nehezíti, hogy az írástudatlan adatközlők tudását a községi jegyzők szűrője közvetítette. Bár a vármegyékhez eljuttatott utasítások előírták, hogy a nép (elsősorban az idősek és az elöljárók) által elmondottakat kell fölvenni, korántsem nyilvánvaló, hogy a jegyzők ehhez valóban tartották magukat. Egyrészt azért, mert nem értették pontosan Pesty indítékait és úgy gondolhatták, hogy a saját vélelmeikkel nagyobb hasznára lehetnek (de legalábbis komolyabb benyomást kelthetnek) a parasztok által előadott, gyakran több mint kétes mendemondáknál. Másrészt, általában több, néha tucatnyi falu ügyeit intézték, így kézenfekvő, hogy nem mindegyikük szállt ki minden egyes faluba helyneveket gyűjteni. Mielőtt azonban azt feltételeznénk, hogy a községi jegyzők rendszerint a saját kútfejükre támaszkodtak, érdemes figyelembe venni azt is, hogy többségük számára még a román parasztok római eredete és folyamatos daciai jelenléte jelentette a mérvadó tudást. Egyrészt a románok által lakott falvak nagyjából felét 1864-ben román jegyzők irányították, akik közül sokan románul válaszoltak Pesty kérdőívére. De a kor nem román elitje sem vonta kétségbe a román parasztok római eredetét. Mi több, azon jegyzők között, akik — nem a köznépre, 556
