Századok – 2021

2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kármán Gábor: Johann Heinrich Bisterfeld és az erdélyi külpolitika, 1638–1643

JOHANN HEINRICH BISTERFELD ÉS AZ ERDÉLYI KÜLPOLITIKA, 1638-1643 nagy örömmel jelezte, mely tudós emberekkel tud végre találkozni, ha reményei szerint Angliába is el tud majd utazni.148 Erre, mint említettem, nem került sor, de Bisterfeld nem tétlenkedett: miközben ügyködött a Habsburg-ellenes koalí­ció létrehozásán a protestáns ügy érdekében, más oldalról is védelmébe vette a református vallást. Válaszul Johann Grell 1631-ben, a lengyelországi Rakówban megjelentetett unitárius traktátusára ebben az időszakban hozta tető alá a Szentháromság dogmájának védelmében írott Mysterium Pietatis című értekezé­sének kiadását Leidenben, a neves Elsevier kiadónál. A munka logikusan illesz­kedett abba a teológiai támadásba, amelyet az 1630-as évek második felében az erdélyi unitáriusok elszenvedtek, és amely helyenként politikai dimenziókat is öltött (közülük kiemelkedik a legradikálisabb ágnak számító szombatosokat el­ítélő dési komplanáció). A nagy sikert aratott (később még háromszor megjelent) Mysterium Pietatis előkészítése mellett Bisterfeld Hollandiában és Hamburgban számos olyan ismeretséget kötött jeles tudósokkal, amelyek a következő évtize­dekben is elkísérték.149 148 Bisterfeld levele Samuel Hartlibnek ([1638 őszén]). Korrespondence Jana Amosa Komenského. (Spisy Jana Amosa Komenského 1.). Prip. Ján Kvacala. Praha 1898. 37. Hartlibről lásd George Henry Turnbull: Hartlib, Duty and Comenius: Gleanings from Hartlib’s Papers. Liverpool-London 1947.; Sámuel Hartlib and Universal Reformation: Studies in Intellectual Communication. Eds. Mark Greengrass - Michael Leslie - Timothy Raylor. Cambridge 1994. Bisterfeld és a Hartlib-kör kapcso­latáról lásd még ViskolczN: Johann Heinrich Bisterfeld i. m. 207-208. Bisterfeld az 1620-as években ugyan már járt Angliában, de a Hartlib-körrel valószínűleg John Duty 1634-es erdélyi útja révén került kapcsolatba: KvacsalaJ.: Bisterfeld i. m. 454., 458-461. 149 KvacsalaJ: Bisterfeld i. m. 464-468.; ViskolczN.: Johann Heinrich Bisterfeld i. m. 207-213.; Mo­nok István: Johannes Heinricus Bisterfeld és Enyedi György két levelezés-kiadásban. Magyar Könyv­szemle 103. (1987) 317-327. Az unitáriusok elleni támadásról, a teljesség igénye nélkül: Szentpéteri M.: Egyetemes tudomány i. m. 34.; Szentpéteri Márton — Viskolcz Noémi: Egy református-unitárius hitvita Erdélyben 1641-ben. In: „Tenger az igaz hitrül való egyenetlenségek vitatásának eláradott özö­ne...”. Tanulmányok XVI-XIX. századi hitvitáinkról. Szerk. Heltai János - Tasi Réka. Miskolc 2005. 93-102.; Szabó András Péter: A dési per történeti háttere. Egyháztörténeti Szemle 4. (2003) 29-56. 150 Grotius levele Müllernek (Párizs, 1639. ápr. 9.). Briefwisseling van Hugo Grotius X. 327. Noha Hugo Grotius 1639 áprilisában — érzékelhető irigységgel — azt írta, hogy Bisterfeld a hírek szerint nyugodt akadémiai pozíció megszerzésére törekszik, a nemzetközi jog korábban teológiai műveket is író, hírneves tudósának látens vád­ja nem volt egészen jogos: a gyulafehérvári professzor tudományos munkássága ugyanis igen hasznos volt I. Rákóczi György diplomáciája számára.150 Ahogyan emlékezhetünk, Bisterfeldet pontosan az tette a küldetés megvalósítására alkal­mas személlyé, hogy a 17. század közepén kifejezetten szokatlan megoldás volt tudósokat ilyen jellegű politikai feladatokkal megbízni. A teológiai munka meg­jelentetése és a korabeli tudomány jeles személyiségeivel való élénk ismerkedés így nemcsak Bisterfeld személyes karrierjét segítette elő, hanem hatékonyan szolgálta az álcázás céljait is. Noha arról van adatunk, hogy Erdélyből való elutazásáról a 506

Next

/
Oldalképek
Tartalom