Századok – 2021
2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kármán Gábor: Johann Heinrich Bisterfeld és az erdélyi külpolitika, 1638–1643
KÁRMÁN GÁBOR fejedelem ellenfelei is értesültek, és az természetesen felkeltette gyanújukat, de olyan forrásaink nincsenek, amelyek azt bizonyítanák, hogy a Magyar Királyság katolikus elitje bármilyen komolyabb következményekkel járó konklúziót levont volna a tényből, miszerint a gyulafehérvári akadémia professzora hosszabb időre Nyugat-Európába utazott.151 Amint már említettem, a titkosság megőrzését szolgálta az is, hogy Bisterfeld nem közvetlenül a fejedelemnek írta jelentéseit, hanem Alstednek küldte azokat, így ránézésre az üzenetek politikamentes tudóslevelezés látszatát kelthették. Ebből adódott aztán a probléma, hogy az idősebbik profeszszor halála miatt a fejedelem nem értesült idejében a legfrissebb fejleményekről és a következő lépését illető várakozásokról.152 151 Madarász György levele Rákóczinak (Sárospatak, 1638. jún. 16.). MNL OL E 190 10. d. nr. 2255. Grotius egyenesen azt állította, hogy a császár értesült Bisterfeld követségének tartalmáról, lásd levelét Camerariusnak (Párizs, 1638. okt. 2.). Briefwisseling van Hugo Grotius IX. 602. Ehhez képest feltűnő, hogy az Erdéllyel kapcsolatos levelezésben nem látjuk nyomát: MNL OL Magyar Kancellária levéltára A 98 Transylvanica 9. cs. 1 1/b. fasc. Az egyeztetésekről egyébként a császári udvar tényleg értesült, de azért, mert 1639 júniusában I. Rákóczi György a nála tartózkodó királyi követnek, Bercsényi Imrének elmondta a tárgyalási pontokat, ám úgy, mintha azt a francia király ajánlotta volna neki, és nem fordítva. Lásd Erdélyi országgyűlési emlékek történeti bevezetésekkel X. 1637-1648. Szerk. Szilágyi Sándor. Bp. 1884. 231-240. 152 Lásd Bisterfeld már többször idézett feljegyzését (RA E ^Tll Salvius samling vol. 25. nr. 5/1), illetve Debreczeni Tamás levelét I. Rákóczi Györgynek (Sárospatak, 1638. dec. 26.). MNL OL E 190 10. d. nr. 2313. Természetesen Erdélybe való visszaérkezése után Bisterfeld tudósi minősége álcázás céljait már nem szolgálhatta, hiszen amennyiben az ellenérdekelt fél kezébe jutnak üzenetei, a Habsburg-pártot nyilván elgondolkodtatja, vajon miért küld a gyulafehérvári professzor rejtjelezett leveleket francia és svéd diplomatáknak. Ebben az időszakban más előnnyel járt, hogy Bisterfeld bevonódott az erdélyi külügyek irányításába. L Rákóczi György számára ugyanis — mint tudjuk - roppant megalázó volt a helyzet, hogy újabb és újabb ajánlatokat küld potenciális szövetségeseihez, amiket azok udvarias sorok kíséretében negligálnak. Számára óriási presztízsveszteség lett volna újra és újra kilincselni d Avaugournál, dAvaux-nál és Salviusnál, akik nem lévén uralkodók, nem számítottak vele egyenrangú partnernek a 17. századi európai „fejedelmek társadalmában”. A fejedelmi méltósággal ugyancsak összeegyeztethetetlen lett volna sokadj ára is elismételni, mennyi ideje vár már válaszra, és ez milyen feszültséget vált ki belőle. Bisterfeldnek mint fejedelmi tanácsosnak azonban egyáltalán nem kellett hasonló ceremoniális jellegű skrupulusokkal szembenéznie, így számos levelében ecsetelhette sötét színekkel L Rákóczi György dühét és annak kockázatát, hogy ha nem kap hamarosan pozitív választ, lemond hősi elhatározásáról a közös ügy 507
