Századok – 2021
2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kármán Gábor: Johann Heinrich Bisterfeld és az erdélyi külpolitika, 1638–1643
KÁRMÁN GÁBOR tulajdontárgyainak jó részét, amelyeket azonban a császári adminisztráció lefoglalt, és I. Rákóczi György még 1635-ben is hiába próbálkozott visszaszerzésükkel.145 Könnyű elképzelni, hogy a politikai összeomlás nyomán életkörülményeinek radikális megváltozása azt váltotta ki Alstedből, hogy új lakhelyén nem állt ellen a fejedelem részéről megnyilvánuló igénynek, miszerint lássa el őt tanácsokkal politikai útkeresésében. Ezek a tanácsok pedig egyúttal a protestáns ügy hathatós támogatását is szorgalmazták. 145 Rákóczi levele Sennyey Istvánnak (Kolozsvár, 1634. dec. 18.). MNL OL Mikrofilmtár X 1904 Mike Sándor gyűjtemény 11696. t.; Chernél György levele Rákóczinak (Sárospatak, 1635. márc. 5.). MNL OL E 190 7. d. nr. 1434. 146 Menk, G.: Das Restitutionsedikt i. m. 57-62. 147 A professzorok Erdélybe érkezéséről és a gyulafehérvári fizetésről lásd Herepei János: Adatok Bethlen Gábor gyulafehérvári academicum collegiumának előtörténetéhez. In: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez i. m. 268-269.; Szentpéteri M.: Egyetemes tudomány i. m. 33. Bisterfeld kétségeiről tanúskodik 1637-ben Andreas Rivetusnak írt levele is: Miklós Ödön: Bisterfeld első meghívása Leidenbe. Theologiai Szaklap és Könyvujság 16. (1918) 18. Bisterfeld karrierje az 1630-as évek elején szorosan kötődött Alstedéhez, akinek a hűséges tanítványa és ekkoriban veje is volt. Bethlen Gábor meghívásának megérkeztekor nem volt Herbornban, a brabanti Grave városában házitanítóskodott. Feltehetőleg apósa kérésére csatlakozott hozzá a nassaui egyetemvárosban, ahol 1629 tavaszán még tanított, majd nyár végén együtt indultak el Erdélybe. Az ekkor még csak huszonnégy éves Bisterfeld egy (igaz, viszonylag bizonytalan) groningeni meghívást utasított vissza, és úgy tűnik, nem feltétlenül tervezett hosszú távra: 1631 júniusában már arról szóltak a hírek, hogy nem sokáig akar Erdélyben maradni.146 Aligha csodálkozhatunk rajta, hogy a húszas évei második felében járó fiatalembert, aki egyelőre nem rendelkezett az Alstedéhez hasonló elismertséggel és kapcsolathálóval, kevéssé inspirálta az, hogy egy, az európai tudomány központjaitól igencsak távol eső területen, számára nyilván meglehetősen idegen környezetben töltse életének legaktívabb éveit. Az 1630. esztendő állandó belpolitikai válsága nyilván még kevésbé tette vonzóvá Erdélyt. Noha a gyulafehérvári kollégium európai mércével mérve is jó fizetést biztosított, a huszonéves teológus számára ez csak részben pótolhatta a pezsgő szellemi életet, a hasonló érdeklődésű jeles tudósok társaságát, amiben Hollandiában könnyebben része lehetett volna.147 így aztán nagy kétségeink nem lehetnek afelől, hogy Bisterfeld szívesen vállalta az 1638. évi követséget, amelynek révén eljuthatott Párizsba, majd a hosszú hetek-hónapok alatt, amíg a diplomaták az uralkodói udvarok válaszaira vártak, meglátogathatta számos tudóstársát is, és értékes ismeretségeket köthetett. A követség kezdeti időszakában a protestáns kapcsolati háló mozgatásában kiemelkedő szerepet játszó Sámuel Hartlibnek írott, baráti hangvételű levelében 505
