Századok – 2021
2021 / 2. szám - VIDÉKI TÁRSADALOM ÉS PERCEPCIÓI A 18-20. SZÁZADBAN - Demeter Gábor - Szilágyi Adrienn - Túri Zoltán: Földminőség, nemesi érdekérvényesítés, jövedelmezőség a Tiszántúl déli részén a 18-19. században
DEMETER GÁBOR - SZILÁGYI ADRIENN - TÚRI ZOLTÁN Földminőség, földjövedelem és a birtokviszonyok kapcsolata 1867 előtt Ezt követően nézzük meg, hogyan változott a helyzet 1865-re:51 1. a területhasználat megfelelt-e a talaj adottságoknak, 2. a talaj adottságai összhangban voltak-e a kataszteri földjövedelmi összeírással, 3. volt-e eltérés a kis- és nagybirtok földminőségét és jövedelmét illetően. Az 1865-ös összeírás lehetővé tette a nagybirtok-dominálta, kisbirtok-dominálta és vegyes-bizonytalan üzemszervezetű települések elkülönítését (4. táblázat), és rendelkezésre álltak településenként és pusztánként is a területhasználati és földjövedelmi adatok. 51 A talaj térkép és az 1790-es birtoktérkép kiterjedésének differenciái is befolyásolták a vizsgált települések körét. A Harruckern-térkép nem terjedt ki a talajtérképen ábrázolt Dél-Békés, Csanád és Arad vármegyék területére, de tartalmazta például Szentest, melyet a talaj térkép nem. 52 Sajnos a nagybirtok összterülete nem számolható (így külön a jövedelme sem), 1865-ben csak a települési összterületet és jövedelmet adták meg. 1865-ben a nagybirtok-dominanciájú települések fele52 (hat) lösztalaj dominálta földön feküdt, további öt vegyes, I-II. kategóriájú (löszös-szikes) volt és csupán egy szikes talajú nagybirtok akadt. Ezzel szemben az egyértelműen kisbirtok dominálta településeken nem volt löszös talaj, három löszös-szikes, egy szikes és egy ennél is rosszabb talajú volt. A birtokviszonyaikat tekintve az 1865-ben publikált adatok alapján nem egyértelműen eldönthető (vegyes) települések esetében a löszös talajú települések száma egy (Kunszentmárton), a löszös-szikesek száma hét, a szikes talajú községeké tizenegy, ennél is rosszabb öt településé (4. táblázat). Tehát a nagybirtok-dominálta települések talaja volt jobb minőségű 1865-ben (is). Vajon ez a különbség jelentkezett termelékenységükben is? Ha a táblázatban megnézzük a területhasználatot a három üzemforma esetében, akkor a következőt látjuk: a csillaggal jelölt pusztákon sem minden esetben egyértelmű a szántó dominanciája, tehát a természeti adottságokhoz egyes puszták még ekkor is alkalmazkodtak (Gyulavári, Kétegyháza). Ez azonban összesen két nagybirtokot jelent, a további mintegy 90 esetben a szántók dominanciája figyelhető meg - talajtípustól függetlenül, az ugyanis legfeljebb a szántók gyakoriságát befolyásolja, de fölényük a földhasználati kategóriák között vitathatatlan (5. táblázat). Az is megfigyelhető, hogy a talaj térkép északi (általában rosszabb minőségű talajokkal jellemezhető, észak-békési) területein a nagybirtokon lévő szántók relatív gyakorisága átlag 10%-kai kisebb, mint a dél-békési, dél-csanádi Amikor Bodoky Mihály földmérő 1818-ban tervet készített a gyulai határ urbariális földjeinek három fordulóra való felosztására, a magyargyulai kisbirtokosok így tiltakoztak: „A gyulai földnek egyenetlen, terméketlen, székes és posványos volta is arra bír bennünket, hogy maradjunk a két forduló mellett, mert ha most két fordulóban is lehetetlen földeinket jó kvalitásban [minőségben] bírni, mennyivel inkább, ha a három forduló több széket [sziket, szikes földet] hoz földeink közé, és nyughatatlanabbá tesz némelyeket, mint azelőtt is voltak.” Uo. 164. 297
