Századok – 2021
2021 / 2. szám - VIDÉKI TÁRSADALOM ÉS PERCEPCIÓI A 18-20. SZÁZADBAN - Demeter Gábor - Szilágyi Adrienn - Túri Zoltán: Földminőség, nemesi érdekérvényesítés, jövedelmezőség a Tiszántúl déli részén a 18-19. században
FÖLDMINŐSÉG, NEMESI ÉRDEKÉRVÉNYESÍTÉS, JÖVEDELMEZŐSÉG A TISZÁNTÚL DÉLI RÉSZÉN nagybirtokon. Az utóbbi területen pedig a szántók gyakorisága nagybirtokon átlag 10%-kai magasabb, mint az ugyanazon a területen lévő kisbirtokon. Ezt mindenképpen fontos megemlíteni a kataszteri földjövedelmek összevetése előtt, hiszen az nemcsak a talajviszonyoktól függ (ez esetben, délen kis- és nagybirtokon is jó, löszös, löszös-szikes talajról beszélünk), de a területhasználat differenciáitól és az alkalmazott technológiától is. Térségünkben a kisbirtok dominálta településeken 40-70%-os volt ekkor a szántók aránya. Fontos megemlíteni, hogy ott, ahol a talaj a kisbirtokon rosszabb volt, mint a nagybirtokon (például Gyulavári), ott ennek ellenére is a kisbirtokon volt magasabb a szántók aránya (4. táblázat): tömött agyagon 30%, szemben a szikes talajú nagybirtokon mért 18%-kai, ami egyfajta demográfiai kényszerre utal. Másképpen fogalmazva: Gyulavári esetében a nagybirtok földhasználata alkalmazkodott jobban a táji adottságokhoz. Ugyanez érvényes Kétegyházára is: ott a kisbirtok dominálta részen 75% körül volt a szántók aránya szikes talajon, míg a nagybirtokon csak 30%. Gyula esetében viszont már az Eperjes-pusztai nagybirtok (igaz, ennek jobb is volt a löszös földje!) területén volt jelentősebb a szántók aránya. Több település - főként a Kőrösök és Berettyó árterén, a Sárréten - megtartotta diverz táj használatát még 1865-ben is, mint Doboz, Füzesgyarmat, Vésztő, Szeghalom, Körösladány, kisebb mértékben Endrőd és Gyoma, ami a táji adottságokat át nem alakító, meg nem haladó mezőgazdasági technikák perzisztenciájára utal.53 53 Az 1858-ban kezdődő szabályozás a Berettyón éppen ekkoriban fejeződött be, így annak hatása még nem érződhetett. A szabályozás során a sok fattyúággal (Kálló-Hornos, Kis-Körös, Olyvös, Kutas) rendelkező Berettyót a Sárréttől elzárták, és új medret ástak neki Bakonszegtől egészen Szeghalomig s a Sebes-Körösig. A Berettyó vizének elvezetése a Sárrét fokozatos kiszáradását vonta maga után. A szabályozásra lásd Dóka Klára: A Körös és Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj átalakulása. (Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7.) Gyula 1997.; A korábbi vizekre lásd Papp Antal: A Nagy- és Kis-Sárrét vidékének régi vízrajza. (Közlemények a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Földrajzi Intézetéből 27.) Debrecen 1956. 1-7. 54 Demeter G. — Koloh G.: Birtokstruktúra és jövedelmezőség i. m. Összességében a nagybirtok és kisbirtok dominálta települések között 1865- ben nem volt hatalmas a területhasználati különbség: a nagybirtokon nagyobb volt a szántó aránya, kisebb volt a szőlőé és a hasznavehetetlen területeké (5. táblázat) — éppen fordítva, mint Dél-Baranyában tapasztalhattuk vizsgálataink során. Mivel ott a szántók magasabb aránya a kisbirtokon egyben a kisbirtok egy holdra jutó magasabb nettó földjövedelmét is jelentette,54 azt feltételeztük, hogy itt, Békés-Csanád térségében a nagybirtok előnye a kisbirtokkal szemben a szántókat tekintve ugyanúgy megmutatkozik majd az egy holdra jutó átlagos tiszta földjövedelem értékében is (vö. 9. táblázat). Kérdés, hogy ezt befolyásolják-e valamiképp a talaj adottságok különbségei a kisbirtok és nagybirtok (dominálta települések) között. 298
