Századok – 2021
2021 / 2. szám - VIDÉKI TÁRSADALOM ÉS PERCEPCIÓI A 18-20. SZÁZADBAN - Demeter Gábor - Szilágyi Adrienn - Túri Zoltán: Földminőség, nemesi érdekérvényesítés, jövedelmezőség a Tiszántúl déli részén a 18-19. században
FÖLDMINŐSÉG, NEMESI ÉRDEKÉRVÉNYESÍTÉS, JÖVEDELMEZŐSÉG A TISZÁNTÚL DÉLI RÉSZÉN rentábilis.) 1865-re viszont azonban - az 1858-as minősítés alapján szikes-löszös (Kígyós) és löszös (Eperjes, Csorvás) egykori legelő-pusztákon — a szántó már 55%-os és 70%-os arányt ért el (4. táblázat). Ez a változás megfelelt az országos tendenciáknak, mértéke azonban meghaladta az átlagost, ami nyilvánvalóan a napóleoni és poszt-napóleoni gabonakonjunktúrával (1870-es évek közepéig), valamint az exportlehetőségek felfutásával állt összefüggésben. Tehát, noha Vályi szerint a települési (telki) állományban lévő területek nem voltak rosszabb minőségűek, mint a praediumok, az 1858-as a talajtérkép minősítése szerint mégis az 1780 táján praediumként, 1865-ben pedig önállóan, pusztaként összeírt területeket kell jobb talajúnak tekintenünk. Ezek 1865-ben is az esetek jó részében nagybirtokok részeiként működtek (4. táblázat). A tanulmány elején felvetett első vizsgálati kérdésre tehát azt a választ adhatjuk, hogy a területen a nagybirtokosok/nemesek kezén jobb minőségű földek voltak 1865-ben (tulajdonjogilag mindenképp - más kérdés, hogy vajon ők használták-e ezeket).47 47 A Harruckernek fő bevételei éppen a bérbeadásból származtak. Az üzletszerű marhatartással (göbölyhizlalás és -eladás Bécs felé, lábon hajtva) foglalkozó magánbérlők paradicsoma a Csanádi és aradi puszták területe volt a 18. század második felében [...] A bérbeadás szerepe a gabonatermelés előtérbe kerülésével sem változott: a majorságok mellett a paraszti bérletben levő uradalmi föld 1847-ben megközelítette a 22 ezer kát. holdat. (Ezzel szemben új jobbágytelkek kialakítására nem került sor.) A jobbágyok kezén levő és az uradalmi-nemesi szántóföld aránya Békésben 100:128 volt a parasztság javára. Szabó E: Két és fél évszázad i. m. 143-146. 48 Mind a négy település esetében a nős férfiak száma (mely közelítette a házak számát) csak fele volt a nem nős férfiakénak. Itt tehát a házak számához képest munkaerőtöbblettel számolhatunk, összhangban a nagyobb megművelendő földterülettel. (Van még néhány ilyen település). Mivel Vályi esetében azonban a minősítési kritérium nem csak a talaj termőképességét tükrözi, célszerű megvizsgálni, vajon mennyire áll összhangban minősítése a birtokviszonyokkal? (Például az általa rossz minőségűnek tekintett területeken több föld, nagyobb telki állomány volt-e a művelők kezén?) Az említett 18. század végi térkép közli a telki állomány területhasználat szerinti megoszlását is a pusztákon és a településeken egyaránt (az utóbbiaknál pedig a házak és a lelkek számát is), így a területhasználat mellett a demográfiai nyomás mértékére is kapunk áttételesen adatokat (egy házra jutó telekszám, egy házra jutó lélekszám, egy telekre jutó lakosszám alapján - 1. táblázat). A három 1790-ben is másodosztályúnak (rossz talajúnak) tekintett település: Endrőd, Füzesgyarmat, Vésztő esetében az egy házhelyre jutó teleknagyság nagyobb (1,6 - 1,7 - 2,3) volt, mint másutt; az elsőosztályúak közül csak Gyomán volt hasonló ez az érték,48 mely a régióban 1 telek/ház körül ingadozott. Az egy házra jutó szántóföld (telekben kifejezve) viszont hektikus képet mutatott a három rosszabb adottságú településen: míg Endrődön 0,6 feletti volt az érték, addig Vésztőn 0,2 alatti és Füzesgyarmaton is 0,3 körüli. A Vályi által első osztályúnak 294
