Századok – 2021
2021 / 2. szám - VIDÉKI TÁRSADALOM ÉS PERCEPCIÓI A 18-20. SZÁZADBAN - Demeter Gábor - Szilágyi Adrienn - Túri Zoltán: Földminőség, nemesi érdekérvényesítés, jövedelmezőség a Tiszántúl déli részén a 18-19. században
DEMETER GÁBOR - SZILÁGYI ADRIENN - TÚRI ZOLTÁN minősített települések esetében egyedül Dobozra volt jellemző a szántóföld-szűke (itt még a 4. táblázat 1865-ös adatai szerint sem a szántó dominált, az arány csak 1910-re érte el a 60%-ot a lecsapolásoknak, szabályozásoknak köszönhetően), a többi esetben nem. Mint említettük, Vályi minősítését az 1858-as talajtérkép nem támasztotta alá, éppen ellenkezőleg (1. táblázat), a már említett Füzesgyarmat és Vésztő mellett Doboz volt a legrosszabb talaj adottságokkal bíró település. A másik két település esetében a területhasználat idomult a talaj adottságokhoz, hiszen az egy háztartásra jutó nagy telekszám mellett a szántó telkek alacsony értéke inkább az állattartás dominanciájára utalt. Az 1. táblázat oszlopai alapján lehetőség nyílik a földdel való ellátottság megítélésére és a települések területhasználati sajátosságainak vizsgálatára is 1780 körül. Eleken például a szántók domináltak, akárcsak Orosházán, de míg itt az egy háztartásra jutó telekméret is kicsi volt, addig a jobb talaj adottságú Eleken (Vályi szerint és az 1858-as talajtérkép alapján egyaránt) átlagos. A tényleges demográfiai nyomás kiszámításához az egy házra jutó lakos és egy házra jutó telek hányadosa (azaz az egy telekre jutó lakosságszám) szükséges, amelynek alapján árnyaltabbá válik a kép, ugyanis éppen a szántóföld-szűkével jellemezhető Füzesgyarmat, Vésztő és Doboz az, ahol egy telken az átlagnál kevesebben éltek — a rossz talaj - minőség kompenzálása miatt. Orosháza már nem volt ilyen szerencsés, a kis telekméret és rossz talaj (1858) mellett nagy volt az egy telekre jutó lélekszám, noha a háztartásméret nem volt kiugró. Nyilvánvaló, hogy ez társadalmi feszültségek nélkül csak nagy fajlagos jövedelem mellett volt hosszútávon fenntartható. (A homoktalaj termékenységére a későbbiekben még visszatérünk). Hasonlóan nagy volt a demográfiai nyomás Gyulán, ahol kicsi volt az egy házra jutó teleknagyság, viszonylag nagy a háztartásméret, azonban jó minőségű a föld, valamint meglehetősen nagy szántó jutott egy háztartásra (legalábbis a régión belül, ráadásul a mezőgazdaság mellett egyéb megélhetési források is rendelkezésre álltak). A demográfiai nyomás kérdése közelíthető másként is: hiába van elég föld, ha nincs, aki megműveli, vagy ha túl sok a munkáskéz, ezért az nincs optimálisan kihasználva (mint a török alól felszabaduló Balkánon). Ami a települési munkaerő nagyságát illeti,49 a telkek számának összevetése a házas és nem házas felnőtt férfiak számával (a házak száma helyett) további következtetéseket tesz 49 Meg kell jegyeznünk, hogy a nők kihagyása az ilyen vizsgálatokból módszertanilag nem helyénvaló: hiszen például a Balkánon az összes munkának legalább a felét (inkább többet) ők végezték - igaz, ez a szántóföldi munkálatoknak csak elenyésző részét tette ki. A jelenlegi vizsgálatban azért jártunk el mégis így, mert a demográfiai nyomást kiszámításához azt néztük, hogy az elvégzendő telki-szántóföldi munkálatokhoz hogyan viszonyul a rendelkezésre álló felnőtt férfi munkaerő. (Ez nem jelentette azt, hogy az esetleges férfi munkaerőtöbblet mindenképpen problémát jelentett, hiszen dolgozhattak akár a nagybirtokon is.) 295
