Századok – 2021
2021 / 2. szám - VIDÉKI TÁRSADALOM ÉS PERCEPCIÓI A 18-20. SZÁZADBAN - Demeter Gábor - Szilágyi Adrienn - Túri Zoltán: Földminőség, nemesi érdekérvényesítés, jövedelmezőség a Tiszántúl déli részén a 18-19. században
DEMETER GÁBOR - SZILÁGYI ADRIENN - TÚRI ZOLTÁN Földbirtokviszonyok, földminőség a 18. század végén Visszatérve mintaterületünkre és összevetve a korábbi (Vályi-féle) földminősítést az 1858-assal, megállapítható, hogy a Vályinál első osztályú települések (és három kivételével mind az volt) már mind másodosztályú termékenységi besorolást kaptak 1858-ban (1. táblázat),43 ugyanis löszön (1858-as I. osztályú talaj) egy település sem feküdt. A löszös területek 1790 körül még mind a Harruckernuradalomhoz tartozó preadiumok voltak (az 1858-as minősítés szerint rosszabb talajon lévő praediumok is akadtak, ellenben igazán jó talajon fekvő települések nem). Hogy 1790-ben az urasági és telki állományú földek milyen talajon voltak, az onnan tudható, hogy rendelkezésünkre áll a Harruckern-uradalmak részletes térképe az 1780-as évek végéről,44 melyet szintén vetületbe húztunk és fedettünk az 1858-as talaj térképpel. A puszták területhasználata viszont még egyértelműen nem a gabonatermelésre berendezkedett nagybirtok képét rajzolja ki (2. táblázat),45 hiszen a mai szemmel (szemtermeléshez) jobb adottságúnak tekintett löszös talajon főként pusztagyepek sorakoztak, ahol egy kivétellel a legelő volt a domináns földhasználati forma.46 Olyved, Gerla, Tamás és Bélmegyer praediumok esetében pedig a rét vagy erdőjelleg dominált, s 1858-ban e területeken a szikes mellett gyakori volt a rosszabb, III. kategóriás korhany (kotu, turfa, tőzeg) minősítésű talaj is. (Az, hogy a rosszabb talajokon nem folytattak szántóföldi művelést, a demográfiai nyomás hiányára is utalhat, mindamellett, hogy nem is lett volna 43 Az említett táblázatokat a tanulmány végén lévő Mellékletekben helyeztük el. 44 Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára (a továbbiakban: MNL BéML) Gyűjtemények. Békés megyei térképgyűjtemény XV. La. 48. (1787-1788) A Harruckern család gyulai uradalmának (Békés megye, Csongrád megye, Csanád megye, Arad megye) birtoktérképe: https://bit.ly/2ZmJE9S . 45 Az 1840-es évek elején a művelési ágak szerinti területi megoszlásban ugyanakkor még a legelő állt az első helyen Békésben és Csanádban. A művelésbe fogott földterület arányának növekedése igen gyorsan zajlott. Mária Terézia urbáriumának bevezetésétől a szabadságharcig öt és félszeresével nőtt a szántóföldek kiterjedése, főleg a kezdeti lecsapolásokkal művelhetővé tett rétek és legelők rovására. Lásd Szabó E: Két és fél évszázad i. m. 143-146. 46 Wodianer Sámuel pesti nagykereskedő, aki a gyomai Stockhammer-uradalmat bérelte, 1837-ben a tízezer kát. hold körüli majorságban 3300 szarvasmarhát, 10 000 juhot, 2000 sertést és 1500 lovat tartott. A birkatenyésztésben a tízezer holdon felüli körösladányi Wenckheim-uradalom volt a listavezető: 1839-ben 18 300 juha volt. Szabó E: Két és fél évszázad i. m. 143-146.; Éppen az állattartás nagy jövedelmezősége miatt a túllegeltetés ekkor már jelentős volt és rámutatott az állattartás korlátáira is. Tessedik ezt írja 1784-ben: „A legeltetőhely esztendőrül esztendőre rosszabbul. Rosszabbnak is kell lenni, mivel a legjobb magló füvek a mindénkor rajta legelő marha által, alighogy a földből kibújnak, azontúl (azonnal) felrágattatnak [...].” Az urbárium bevezetése után az uraság tehát háromféleképpen okozott kárt a lakosságnak: a közlegelőre rendkívül nagy számú marhát hajtatott, a legelő egy részét majorsági földjéhez csatolta, és végül az uradalom új felmérésekor hitványabb, szikes vagy vízjárta területet jelölt ki a legelő számára. A panaszokat kivizsgáló Bodoky Mihály földmérő az 1813. október 18- án írt jelentésének végén Berény térségében 1692 hold elvett legelőről számolt be. Lásd Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695-1848 (Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4.) Békéscsaba 1971. 163-164. 293
