Századok – 2021
2021 / 2. szám - VIDÉKI TÁRSADALOM ÉS PERCEPCIÓI A 18-20. SZÁZADBAN - Demeter Gábor - Szilágyi Adrienn - Túri Zoltán: Földminőség, nemesi érdekérvényesítés, jövedelmezőség a Tiszántúl déli részén a 18-19. században
FÖLDMINŐSÉG, NEMESI ÉRDEKÉRVÉNYESÍTÉS, JÖVEDELMEZŐSÉG A TISZÁNTÚL DÉLI RÉSZÉN (közigazgatási egységenként legfeljebb kettőt) beazonosítva azok osztályát-minőségét összevetettük a földjövedelmi adatokkal. Az 1858-as talajtérképen löszös, szikes, korhany (tőzeg), homok és agyagos talajok szerepelnek, melyek mind egy-egy termékenységi kategóriát testesítenek meg. Az itt szereplő I —V. osztályok viszonya a korábbi minősítésekhez további vizsgálat tárgya lehet, hiszen, mint írtuk, a Vályi-féle beosztás jellege más, így nem feltétlenül ekvivalens az 1858-assal. Vályinál a vizsgálati területen fekvő Endrőd másodosztályú, miként 1858-ban is, Füzesgyarmat másodosztályú, de 1858-ban harmadosztályú, Doboz viszont első osztályú földdel bírt, míg 1858- ban csak harmadosztályú szikes és korhany alkotta a termőtalajt.41 41 Ez is mutatja a minősítés szubjektivitását. A korábban említett zempléni példa ugyancsak arra utal, hogy az osztályozás relatív, hiszen a föld viselkedése láthatóan függött a termékszerkezettől. 42 Dobos Endre térképe: https://bit.ly/3rZR7c4 , letöltés 2020. dec. 13. A talajvizsgálatoknak a 19. században éppen az le(hete)tt volna az egyik hozománya - ha folytatják Szabó József 1858-as szisztematikus munkáját és nem „kóstolgatással” minősítik a talajt -, hogy az adó és talajminőség (mint földhozamot befolyásoló tényező) diszkrepanciáját megszüntessék. Noha a földosztály-kategóriák az 1858-as regionális térképen egyértelműen megfeleltethetők a talajtípusoknak, ami erősíti vizsgálatunk objektivitását (Keleti szerint a korban sok helyütt csak relatív volt a skálázás, és ez ráadásul falvanként változhatott), két kérdést még vizsgálni kell. Mennyiben felel meg az 1858-as talaj térkép tényanyaga a mai ismereteknek, azaz tévedett-e a készítő a földminősítésnél? Az akkor használt fogalmak ma is használatosak: a korhany mint fogalom létezik, de nem talajtípusként — az öntés- és láptalajokra jellemző a tőzeges üledék, és ez utóbbiak elhelyezkedése jól egybevág a Szabó-féle térkép korhany talajainak elhelyezkedésével. Az 1858-ban szikesnek minősített talajok kapcsán van csak jelentősebb változás: itt ma réti talaj főtípusról beszélünk, a tényleges szikesek (sós talajok) kiterjedése jóval kisebb a Szabó által jelzettnél.42 így a térkép szakmailag megbízhatónak minősül. Más kérdés, hogy az adottságait tekintve 1858-ban leminősített homoktalajok földjövedelme mégis magas volt 1865-ben (erről lásd a későbbiekben). Ennek oka a speciális kultúrák jelenléte. Azaz, a talajminősítés nem abszolút, hanem kultúraspecifikus - hiszen nem minden növény egyformán érzékeny például a vízellátottságra. A 19. század közepi talajminősítési rendszer általánosságban a gabonanövények szempontjából tekinthető optimálisan kalibráltnak, megbízhatónak. A talajoknak az „elvárttól” eltérő viselkedése (jövedelmezősége) tehát valamilyen helyi invencióra vagy manipulációra utal. 292
