Századok – 2021
2021 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Novák Attila: Ideológia és önazonosság. Az 1953-as budapesti cionista per (Huhák Heléna)
TÖRTÉNETI IRODALOM esete jól példázza, hogyan lett valaki a párt szemében ellenség annak ellenére, hogy nem állt rendszerellenes szándék cselekedetei mögött. A kötetben a mozgalom történetét a „hatalom” reakciói szabják meg és tagolják, ezért fordulópont 1949: a cionista szövetség feloszlatásának kikényszerítése, valamint ezért kiemelt esemény az 1953-as anticionista per is. A bevezetőben a szerző azt írja, az önálló, alulról induló szervezkedés és mögötte a pártállamtól, annak hivatalos ideológiájától eltérő gondolkodás a „totalitáriánus hatalom” rosszallását váltotta ki. A fiatalokat megfigyelték, letartóztatták és börtönbüntetésre ítélték. (9.) A kelet-európai szocialista országok társadalmával foglalkozó történészek a „revizionista fordulat” óta az egyénekre és közösségekre cselekvő szereplőkként tekintenek, akiknek a diktatórikus hatalom döntéseinek passzív elszenvedése helyett - ha korlátozottan is, de - jutott mozgástér. E dinamikusan változó kölcsönhatás és a cionista fiatalok cselekvési lehetőségei megmutatkoznak az illegális mozgalmi élet fenntartásában is. Ezt érdemes lett volna a kötetben jobban hangsúlyozni. A csoporttagok ellen felhozott vádpontokban megfogalmazottak ugyanis részben a megváltozott belpolitikai helyzetre adott reakcióik, illetve a mozgalom életben tartására irányuló kreatív megoldásaik voltak. A szerző több helyen utal a forráshiányra, és mozgalmi iratok híján az állambiztonsági iratokból rekonstruálja Engländer Tibor és társainak „összeesküvését”. Emellett használja Englän der 1990-es évek közepén adott videóinterjúját, valamint a lábjegyzetekből értesülünk arról, hogy személyesen is megkeresett néhányat az egykori szereplők közül. A szerző a kihallgatási jegyzőkönyvek és a peranyag közvetítette valóságot „megszorított valóságként” aposztrofálja. (66.) Ennek szem előtt tartása fontos ahhoz, hogy az iratokból rekonstruált eseménysorra ne megtörtént, hanem ebben a formában „csupán” elmondott eseményekként tekintsünk. A történeti elbeszélések a forrásokon alapszanak, ugyanakkor, ha a szerző egy kicsit elszakadt volna a fennmaradt iratanyag kronologikus bemutatásától, akkor jobban kibonthatóvá válik a cionista csoport mozgástere, az egyének egymáshoz való viszonyrendszere és a politikai változások hatása. így a kötet a mindeddig ismeretlen részleteket leíró, eseménytörténet-jellegű fejezetek mellett az összefüggésekre rámutató, elemző részekkel egészült volna ki. Legjobban épp az ideológia és önazonosság kapcsolatának - a címben ígért - bemutatása hiányzik. Előbbinek egy külön fejezetet szentel a szerző, az önazonosság kérdése azonban csak rövid utalásokban és a zárszóban szerepel. Noha a per szereplőinek történetében valójában ez lenne az igazán izgalmas szempont, amely az egyéni olvasatok mellett tágabb, társadalmi összefüggésekre is rámutatna. Többek között arra: hogyan alakultak ki a szereplők identitásrétegei, miből táplálkoztak (családi háttér, holokauszt emlékezete, politikai és vallási világnézet, iskolai nevelés stb.), és ezek hogyan változtak meg (ha megváltoztak) az állampárt ellenséges magatartása miatt. Novák bemutatja a csoport tagjainak társadalmi, családi hátterét. Emellett az 1950-es évek társadalmi kapcsolatairól sokat elárul az őrizetbe vett fiatalok szüleinek akciója, például az, hogy kikkel írattak levelet, véleményezést magukról és gyerekeikről az illetékes szerveknek a letartóztatottak helyzetének javítása érdekében. Érdemes lett volna jobban kidomborítani, hogy ez esetekben a politikai hatalom egyetemisták ellen lépett fel, hiszen - ahogyan arra utal is a szerző - a per megtörte a fiatalok pályáját. (187.) A személyes motivációkról keveset tudunk meg, egy jövőbeli kutatásban érdemes lenne az egyéni reflexióknak nagyobb teret engedni. Bár Engländer portréja (57-60.) helyet kapott a kötetben, a vele készült interjú alapján mélyebbre lehetett volna ásni, és az ő szerepén keresztül kifejteni egy olyan mozgalom személyes életutakra gyakorolt hatását, amelynek az 1940-1950-es években saját maga meghatározásával, majd újragondolásával és nem utolsósorban a vele szemben ellenségesen fellépő államhatalommal is meg kellett küzdenie. Véleményem szerint a kötet egyik legértékesebb része a per utáni életutakkal foglalkozó fejezet, 1343
