Századok – 2021
2021 / 6. szám - NÉZŐPONT - Gyáni Gábor: Mi fán terem a marxista történetírás?
GYÁNI GÁBOR van szó, hogy »megváltoztassuk« a történelmi valóság világát, hogy átalakítsuk a milliók forradalmi társadalmi tevékenységének folyamatában”.15 A szüntelen emberi cselekvés diktátumának alárendelt (történeti) megismerés e fogalma — ha érvényesnek fogadjuk el a marxi történetfilozófia eme „világtörténeti jelentőségű” hozadékát —, nyomban meg is magyarázza, hogy miért vált, miért válhatott a történetírás oly mértékben kiszolgáltatottá a kommunista politika instrumentalizáló törekvéseinek. Azért, mert hiányzott belőle mindennemű megismerői autonómia, amely pedig elengedhetetlen feltétele a sine ira et studio historista elvében fogant tárgyszerű és tárgyilagos szellemi ténykedésnek. Egy ilyen összefüggés fényében már érthető és egyben igazolható is az a fajta ösztönös irtózás az úgymond értékmentes, a „dezideologizálást és a filozófiától való elfordulást” szorgalmazó, azt netán előtérbe helyező megismerői ethosztól, mellyel az úgynevezett polgári történetírás állítólag lemond a tudományosság igényéről: „az ilyenféle lemondás nem annyira a szakszerűség igényével magyarázható [...], hanem sokkal inkább a tudományosságtól általában, a marxi-lenini értelemben vett tudományosságtól pedig különösen elforduló, a szakszerűség palástjában lényegileg szakszerűtlen, a tudományosság ürügyén alapjában tudománytalan állásfoglalás jele” - szól a marxista-leninista történetírói ars poetica korabeli megfogalmazásban.16 15 Uo. 158. 16 Elekes L.: Korszerű műveltség i. m. 67. 17 Aszmusz, V. E: Marx és a polgári i. m. 165-166. Nem amiatt szolgál a marxi-lenini elvi alapokon nyugvó történetszemlélet a múlt valóságának egyedül igaz képével, mert maradéktalanul képes megfelelni a racionális megismerés diszciplináris követelményének; egyes-egyedül az teszi erre képessé, hogy a „szükségszerű” történelmi haladás előmozdítása érdekében fejti ki áldásos tevékenységét. Miután Marx, majd a nyomában haladva Lenin elméletileg már kellőképpen tisztázta a haladás törvényét és egyúttal kijelölte a fejlődés további útját, amely majd követi a proletár forradalmat és idővel megteremti az osztálynélküli társadalom kívánatos világát, a történész előtt álló megismerési feladat így szól: hitelesen feltárni a valóságot. Ez pedig azért lehetséges, mert annak a történetfilozófiai felvilágosultságnak a birtokában teszi ezt a historikus, amellyel a marxi és lenini tanítások szolgálnak számára. így oldódik fel a megismerő szubjektum az objektumban a történelmi cselekvés eme kivételes pillanatában. Ilyenformán: „A történettudomány, létezése óta első ízben, vezet bennünket a társadalmi »gyakorlat« kellős közepébe [...]. Csak a »világ megváltoztatásában« való részvétele arányában, csak a »forradalmi gyakorlat« folyamatában találhatja meg a történetfilozófus azokat az eszközöket, amelyek alkalmasak arra, hogy valóságosan megoldja a megismerés azon feladatait, amelyeket a tudománya elébe állított.”17 Semmi szükség sincs 1315
