Századok – 2021
2021 / 6. szám - NÉZŐPONT - Gyáni Gábor: Mi fán terem a marxista történetírás?
MI FÁN TEREM A MARXISTA TÖRTÉNETÍRÁS? tehát ezek után holmi episztemológiai tanokra és magát a tudományos eljárásmódot szabályozó praktikák külön ismeretére, tekintve, hogy az általános forradalmi (társadalmi) praxis önmagában garantálja a valóságnak (az igazságnak) a korrespondencia elve szerint való „tudományos” megismerését. Ez így, mondhatni, ontológiai funkciót és értelmet kölcsönöz magának a megismerés aktusának is, amely azáltal ölti végül magára a tudomány jellegét, hogy egyszersmind objektív hatóerővé válik: „a marxi-lenini eszmeiség értelmében [...] a lényegre törő tudományos tárgyszerűség és a haladás oldalán való elvi-politikai állásfoglalás, az így értett pártosság nem tagadja, hanem feltételezi és kiegészíti egymást. Egységet alkot, s felfogásunk szerint éppen ez az egység a korszerű tudományosság egyik alapkövetelménye” — szól a marxista-leninista krédó hazai hangszerelésben.18 A vélt (valójában illuzórikus) szellemi autonómiáját a pártosságjegyében feláldozó történettudós, a marxi-lenini tanítás értelmében, a fejlődés objektív törvényeit felismerve járul hozzá a haladás szakadatlan folyamatához; ez azonban nem történhet meg anélkül, hogy ne valamilyen előzetesen elfogadott premissza segítségével fogjon hozzá a kusza és értelmetlen történeti anyagban való eligazodáshoz. Ebből adódóan: „A történelem [...] elkerülhetetlenül elvezet az elméletig, a genetikus magyarázat pedig a törvények, vagy a törvények összességén keresztül történő magyarázatig.”19 18 Elekes L.: Korszerű műveltség i. m. 68. 19 I[gor] Sz. Kon: A történelmi magyarázat logikájának vitájához. A Popper-Hempel-féle séma és kritikusai. In: Történelem és filozófia. Új törekvések a szovjet filozófiai kutatásokban. Vál. Huszár Tibor. Ford. Könczöl Csaba. Bp. 1974. 216. 20 Ennek a lényege röviden így fogalmazható meg: „Egy specifikus esemény oksági magyarázatát megadni annyit tesz, hogy az eseményt leíró kijelentést levezetjük a premisszák két fajtájából: néhány egyetemes törvényből és néhány szinguláris vagy specifikus kijelentésből, melyeket specifikus kiinduló feltételeknek nevezhetünk.” Kari Popper: A historicizmus nyomorúsága. Ford. Kelemen Tamás. Bp. 1989. 133. (Kiemelés az eredetiben - Gy. G.) Az idézett megállapítás azon ritka alkalmak egyike, amikor a marxi-lenini szemlélet híve — konfrontálódva a neo-pozitivista tudományelmélet egynémely episztemológiai tanával —, ha mégoly szerény módon is, de legalább megkísérel körvonalazni egyfajta marxista történeti megismerés-elméletet. Ez a szintén deduktív magyarázóelveket hirdető Popper-Hempel modell20 ellenében megfogalmazott marxista episztemológia, legalábbis a történeti magyarázat vonatkozásában, annyiban korrigálná csupán az „idealista” felfogást, hogy a maga részéről nem korlátozná a törvényből (is) levezetni szándékolt történeti magyarázat hatályát valamely egyedi történésre, hanem korlátlanul kiterjesztené azt a teljes társadalmi komplexumok magyarázatára. A marxi-lenini felfogás szerint való dedukció, a törvényből magyarázott valóság csak ebben az esetben kínál a történész számára valóban holisztikus látásmódot. „Nem egy adott esetre mesterségesen konstruált »egyetemes törvény« 1316
