Századok – 2021
2021 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: Alispánválasztás a középkor végi Magyarországon
ALI S PÁN VÁLASZTÁS A KÖZÉPKOR VÉGI MAGYARORSZÁGON Aligha kétséges, hogy Kubinyi András jól látta a folyamatot, de érzésem szerint éppen az annak hátterében álló vezérlőelvet vagy előzményt nem ragadta meg. Ez pedig véleményem szerint az, hogy i486 után feltűnik egy új, a nemesség körében megfigyelhető életpálya- vagy karriertípus: a megyei szolgálat. Ahhoz azonban, hogy ez kialakulhasson, nemcsak a megyei hatóságok autonómiájának és jogkörének kellett megerősödnie, hanem bővülnie kellett a nemesség számára elérhető tisztségek körének is - a korábbi évszázadokban csupán korlátozott presztízst biztosító szolgabírói tisztség ugyanis éppenséggel inkább távol tartotta a tekintélyesebb megyei nemességet a komolyabb megyei szerepvállalástól. Magától értetődő, hogy a megyei tisztségeken alapuló „életpályamodell” akkor vált igazán csábítóvá a nemesség számára, amikor a megye közössége befolyást szerzett az alispán megválasztásában. A változás kezdetét mindenképpen az esküdti intézmény i486, évi létrehozása jelöli ki,159 de a fejlődésnek óriási lökést adhatott a megyei kapitányi és pénztárosi tisztségek 1498. évi létrejötte is, illetve a megye jogköreinek az adószedésben és zsoldosfogadásban megmutatkozó bővülése.160 Azok a nemesek, akik e választott megyei tisztségekben — helyenként még a szolgabíróságban is - tevékenységükkel meghálálták a közösség irántuk megnyilvánuló bizalmát, számíthattak arra, hogy előbb-utóbb esélyük nyílik az alispáni tisztségre, és/vagy országgyűlési követnek is megválasztják őket. 159 Az esküdti intézmény fontosságára lásd Tringli I: Újkor hajnala i. m. 73., Uö: Megyék i. m. 515. Történetére lásd Neumann T: Választott nemesi esküdtek i. m. 160 A két tisztségre lásd Kádas L: A megye pénze i. m. Vö. Tringli L: Megyék i. m. 517. 161 A tisztségviselők saját pecsétjei helyett hivatali pecsétek megjelenésére lásd Kádas István: Cum sigillo nostro. A késő középkori Sáros megye pecséthasználata. Történelmi Szemle 59. (2017) 637-653. Vö. Tringli I.: Megyék i. m. 516. A megye megerősödése magától értetődően növelte a helyi nemesség összetartozás-tudatát, aminek aligha van látványosabb bizonyítéka, mint a megyei pecséthasználat átalakulása, a hivatali pecsétek megjelenése.161 Ez azzal is együtt járhatott, amire Kubinyi is utalt, hogy bizonyos ügyekben a megye közössége immár képes volt összezárni sorait egy-egy főpappal vagy báróval szemben. Ennek viszont az lett a szükségszerű következménye, hogy a főpapoknak és a főuraknak érdemes volt változtatniuk familiárisi körük kialakításán: ekkortól érdekükben állt, hogy olyan nemeseket is szolgálatukba fogadjanak, akiknek a szavára a megyei nemesség is sokat adott. A megye bizalmát élvező személy nemcsak a megyei törvényszéken tudta hathatósabban képviselni a főúr érdekeit, hanem nyilvánvalóan ura megyében fekvő uradalmait is jobban tudta igazgatni az által, hogy kapcsolatai és tekintélye révén a szomszédokkal kialakuló konfliktusokat könynyebben rendezte el. Ez lehet a magyarázata annak, hogy az alispánok között változatlanul feltűnnek időnként az ispán familiárisai, ami azonban nem feltétlenül az ispáni önkény jele, hanem azt is jelezheti, hogy az ispán olyan familiárisát 132
