Századok – 2021
2021 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: Alispánválasztás a középkor végi Magyarországon
NEUMANN TIBOR jelölte az alispánságba, aki élvezte a megyei nemesség többségének a támogatását (lásd fent a nyitrai Szerdahelyi Benedek vagy a szabolcsi Ders Kelemen példáját, de tanulságos Bertóti Szaniszló esete is Sáros megyében162 ). A fenti barsi példa — a lévai várnagy alispánsága - következésképpen nem cáfolja a megyei nemesség befolyását az alispán megválasztásában. Mindazonáltal nagyon úgy tűnik, hogy az alispánt feletteséhez egyre gyakrabban a személytelenebb „hivatali”, nem pedig a bizalmas familiárisi kapcsolat fűzte. 162 Bertóti 1487-ben esküdt, 1498-ban megyei adószedő lett, majd Perényi Imre nádor ispánsága (1505-1519) idején lett alispán hosszú időre (Kádas I: A megye emberei i. m. 212., Arch. II. 205.). Miután Perényi megszerezte 1516-ban Sáros várát, Bertóti lett annak egyik várnagya, kapitánya (első adatom 1517-ből való: DF 217659.). 163 Kubinyi A.: A középbirtokos nemesség i. m. 12., 21. 66. jegyz., Pálosfalvi, T: The Noble Elite i. m. 129. A familiar itás Kubinyi András által említett Jagelló-kori válságjelenségei nyilvánvalóan léteztek, de nem szabad eltúlozni jelentőségüket: az ispán és az alispán közötti kapocs országszerte tapasztalható meglazulását nem számítva, amely tehát nem a familiaritás megváltozására, hanem a megye jogainak bővülésére vezethető vissza, az ismert esetek zöme — természetesen a szélesebb nemesi köröket érintő katonai (zsoldosi) szolgálaton túl - tényleg csak a nemesség első számú vezetőire korlátozódik. (A híres példa erre Ernuszt János és Battyányi Boldizsár 1505. évi, egy évre szóló szerződése.)163 Ennek okai pedig egyértelműek: az urak igyekeztek szolgálatukba fogadni és lekötelezni a helyi, tartományi és országos szinten a nemesség helyi és rendi politikáját alakító nemesi vezetőket, akik viszont láthatóan nem kívántak hosszú távra egy úr mellett sem elköteleződni, hogy bármikor szabadon elvállalhassák a királyi udvar, más főurak vagy a nemesség megbízatásait. Ügy tűnik, hogy ezzel ellentétben a várak és uradalmak igazgatásában alkalmazott nemesek tömegeinek szolgálatában nem történt ilyen mérvű változás. A nemesség politikai vezető rétege, amelyet Kubinyi András az országgyűlési követekkel, a királyi tanács köznemesi ülnökeivel, a megyék bárói rétegbe nem tartozó, „köznemesi” ispánjaival és az alispánokkal azonosított, nem képez egységes társadalmi réteget. Kimutathatók közöttük az uradalmakkal rendelkező nemesi előkelők éppúgy, mint az egy-két tucat jobbágy telekkel rendelkező birtokos nemesek (Péterfalvi Nagy Albert alighanem a kivételek közé sorolható). Az i486 utáni időszak egyik legfontosabb társadalomtörténeti változása az, hogy a megyei tisztségek bővülése a nemesség eltérő vagyoni rétegeit is a megyei közösség szolgálatába vonzotta, és előmeneteli lehetőséget biztosított számukra. Jól látszik, hogy a megyei nemesség első számú tisztségviselőjévé váló alispánok kiválasztásában nem mindig az adott megye birtokstruktúrájához mérten kiemelkedő vagyon, hanem a megyei közösség bizalma számított a legfontosabb szempontnak. Az alispánok köre éppen ezért nem azonosítható maradéktalanul a nemesség politikai vezető 133
