Századok – 2021
2021 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Csernus-Lukács Szilveszter: Nyelvpolitika és anyanyelvi megoszlás Bács-Bodrog vármegyében 1862-ben
NYELVPOLITIKA ÉS ANYANYELVI MEGOSZLÁS BÁCS-BODROG VÁRMEGYÉBEN 1862-BEN 4. táblázat Bács-Bodrog vármegye nyelveinek elterjedése Nyelv Nemzetiségi arányok Hány %-ának egyedüli ügykezelési nyelve? Hány %-ának legalább egyik ügykezelési nyelve? A tágan vett Bács-Bodrog nemzetiségi aránya A tágan vett Bács-Bodrog hány %-ának egyedüli ügykezelési nyelve? A tágan vett Bács- Bodrog hány %-át érinti települése legalább egyik ügykezelési nyelveként? Magyar 37,56% 40,33% 54,8% 36,54% 43,98% 55,85% Német 29,45% 20,7% 48,56% 25,16% 16,98% 28,41% Szerb 16,95% 9,41% 21,14% 18,05% 10,51% 24,42% „Dalmata” 8,18% 4,02% 6,95% 13,33% 3,29% 9,97% Szlovák 4,24% 2,3% 4,52% 3,47% A 3 szabad királyi városban ügykezelési nyelvük kérdése irreleváns, mert azokban nem éltek. Rutén 1,53% 0,98% 0,98% 1,25% 1862 júniusára már a Hely tar tó tanács s így a Kancellária birtokában voltak a vármegyei adatok a községek és városok lakosságának anyanyelvi, nemzetiségi összetételéről; a július 27-ei királyi nyelvrendelet mégis a divatozó nyelvhez kötötte a nyelvharcok (korabeli) sarkalatos pontját, az ügykezelési nyelvek meghatározását. Amint a nyelvi szempontból egyik legsokszínűbb vármegye, Bács-Bodrog esetén láthatjuk, az ügykezelési nyelvet nehézkes lett volna a lakosság anyanyelvéhez kötni, annak kevertsége miatt, még akkor is, ha egy bizonyos határt (például 80%) húztak volna meg. A királyi rendelet célszerűbbnek találta, hogy a divatozó és nem az anyanyelvek tekintetében alkalmazkodjon a közigazgatás a lakosság nyelvtudásához. Ennek alapján csak nyolc fentebb ismertetett községben szorult korrekcióra a közigazgatás, bunyevác, német és rutén községi közösségek javára. A korszakban egyébiránt nem volt jellemző, hogy a lakosság anyanyelve határozza meg a közigazgatás nyelvét: az 1860-as magyarországi és erdélyi nyelvrendeletek, az 1865-ös erdélyi nyelvtörvény és az 1868-as nemzetiségi törvény is a községi gyűlésre bízta ügykezelési nyelvének meghatározását.69 Ilyen tekintetben az 1862-es királyi rendelet volt a korszakban (s talán a magyarországi nyelvkérdés történetében) az egyetlen, amely a lakosság valamely attribútumához kötötte az ügykezelési nyelvet. 69 Az említett rendelkezésekről lásd Csernus-Lukács Sz.: A nemzetiségi és nyelvi kérdés szabályozása Magyarországon és Erdélyben i. m. Az 1862-es felméréseket azonban nem csak a központi akarat viszonyrendszerében tudjuk vizsgálni, ugyanis képet adnak az 1862 júliusa előtti állapotról is, azaz, hogy Bács-Bodrog városi törvényhatóságai és községei milyen nyelvpolitikát alkalmaztak saját magukra nézve, ugyanis az ügykezelési nyelv megválasztása önigazgatásuk része volt az 1860-as királyi rendelet szerint. Tekintve tehát, hogy a „túlnyomólag divatozó” nyelveket Bács-Bodrog és más vármegyékben csak 1306
