Századok – 2021
2021 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Csernus-Lukács Szilveszter: Nyelvpolitika és anyanyelvi megoszlás Bács-Bodrog vármegyében 1862-ben
CSERNUS-LUKÁCS SZILVESZTER és az országos nyelvpolitika irányába való továbbkutatás potenciálját is, ami a következtetések levonását nemcsak lehetővé, de szükségessé is teszi. Az adatok záró jellegű összesítése után ennek teszek eleget, szem előtt tartva, hogy e statisztikai forrásokat is a korszak fogalomrendszerébe ágyazva kell értelmezni, valamint születésük körülményeit és az egyéb kortárs forrásokat is figyelembe kell venni. A térség hat nyelvének elterjedését mutatja a 3. táblázat, ám abból nem vonhatunk le következtetést egyes nyelvek vagy nemzetiségek esetleges „uralmára”, azok felülreprezentáltságára a választójoggal rendelkezők körében és/vagy a községi gyűlésekben, mert például a magyar nemzetiség tagjai és a magyar mint ügykezelési nyelv „alatt élők” nem azonos embertömeget jelölnek. Számos magyar anyanyelvű volt ugyanis nem magyar ügykezelési nyelvű község lakosa, míg magyar ügykezelési nyelvű településen is éltek más anyanyelvűek, de ugyanez igaz az másik öt nyelvre is. A térség nyelvi sokszínűségét is mutatja, hogy az országosan primátust élvező, legelterjedtebb magyar nyelv bár a leginkább használt ügykezelési nyelv volt, Bács-Bodrog településeinek és lakosságának ez így is kevesebb mint a felét érintette divatozó nyelvként is. Sőt, a divatozó nyelveket illetően szembeötlő a szerb magas elterjedtsége, melyet a „dalmaták” szerb-horvát nyelvtudása sem indokol, mert a két délszláv közösség (Sándort és Bogyánt leszámítva) nem élt nagy számban egymás mellett egy községen belül. A 25 községben, ahol a szerb (21-ben egyedüliként, 4-ben egyik nyelvként) divatozott, a szerbeknek átlagosan 64,44%-os többséget kellett elérniük, hogy nyelvük a divatozók közé bekerüljön; 9 esetben többségben sem voltak. A „dalmaták” még „sikeresebben” értek el saját divatozó nyelvet községükben (főleg a többnyelvű települések révén): átlagosan 52,21%-ban lakták azt a 12 települést, ahol nyelvük divatozott. A községek hétköznapi nyelvhasználatát illetően tehát a szerb-horvát nyelv felülreprezentáltsága mutatható ki a felmérésekből, ami utalhat a két közösség élénkebb gazdasági szerepére, de az adott községek egykoron homogén szerb-horvát többségére is, míg a divatozó nyelvek terén a magyar és a német nem volt túlterjeszkedő, „hódító” nyelv. (4. táblázat) 3. táblázat Bács-Bodrog vármegye (Baja nélkül) nyelveinek elterjedése Nyelv A vármegye lakossága hány %-ának anyanyelve A vármegye lakosainak hány %-át érinti településük egyedüli divatozó nyelveként A vármegye lakosainak hány %-át érinti településük divatozó nyelveként (kizárólagosan vagy más mellett) Magyar 36,0% 35,5% 43,1% Német 30,33% 28,35% 30,95% Szerb 17,48% 26,6% 32,6% „Dalmata” 7,9% 5,57% 8,17% Szlovák 4,43% 3,51% Rutén 1,6% 2% 1305
