Századok – 2021
2021 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Csernus-Lukács Szilveszter: Nyelvpolitika és anyanyelvi megoszlás Bács-Bodrog vármegyében 1862-ben
CSERNUS-LUKÁCS SZILVESZTER politikai érdekérvényesítő erejét. Bács-Bodrog 90 településén egy, 22-ben kettő, míg két községben három ügyekezelési nyelv volt alkalmazásban 1862-ben. Az egynyelvűek közül 81 esetben az abszolút többség, Csonopla (magyarul Csonoplya, szerbül Conoplja, ma Szerbia) és Sztanisics (magyarul Örszállás, szerbül Stanisié, ma Szerbia) esetében a relatív többségi (és egyben a túlnyomólag divatozó) nyelvet követte a községi ügykezelési nyelv. Hét olyan község bukkan fel a felmérésben, ahol nem a lakosság többségének nyelve volt az egyedüli községi nyelv, érdemes ezen nyelvi tekintetben domináns kisebbségek eseteit külön tanulmányozni. Veprovácon (magyarul Veprőd, szerbül Kruscié, ma Szerbia) az 54,58%-os német többség (és divatozó nyelv), illetve a 42,28%-os magyar kisebbség ellenére lett magyar a kizárólagos ügykezelési nyelv, míg Matevicsen (magyarul Mátételke) a „dalmaták” mindössze egy fővel voltak többen a magyaroknál, és bár nyelvük divatozott a községben, a magyar lett az egyetlen ügykezelési nyelv. A 34,6%-os német relatív többségű, több mint 7000 fős Kúlán (szerbül Kula, ma Szerbia) a 32,05%-os magyar és 29%-os szerb kisebbségek révén szintén kiegyenlítettek voltak a nyelvi arányok, így a magyar divatozó és ügykezelési nyelv közvetítő szerepet játszhatott. A 37,28%-os német relatív többséggel, 32,95%-os magyar és 25,51%-os „dalmata” kisebbségekkel rendelkező Bikityen hasonló volt a helyzet, azzal a különbséggel, hogy mindhárom népcsoport nyelve divatozott. Felsőszentivánon szintén a 41,96%-nyi magyar kisebbség nyelve volt az ügykezelési nyelv, 45,63%-os „dalmata” relatív többség és magyar, német és „dalmata” divatozó nyelvek mellett. A szerb kisebbséggel szemben mindössze néhány fős „dalmata” többséggel rendelkező Sándorban (ma Szabadka része) a divatozó és az ügykezelési nyelv is szerb volt. A magyar ügykezelési nyelvű Szabadka esetén pedig, mint fentebb kifejtettem, számtani egyenlőség miatt nem állapíthatunk meg relatív többséget sem. Négy esetben tehát „legalább” a divatozó nyelvet (vagy nyelvek egyikét) követte az ügykezelési nyelv, ha nem is a lakosság többségének anyanyelvét. A 22 két ügykezelési nyelvű települést és a három ügykezelési nyelvű Szontát és Overbászt illetően nehéz a községi nyelv kialakításában rendszert találni. Az egyik községi nyelv „természetesen” mindig a többség nyelve volt, a „második” és „harmadik” nyelvet illetően azonban nem rajzolódik ki általános küszöb, amelyet egy kisebbségnek el kellett érnie saját nyelvének ügykezelési nyelvvé tételéhez. Összeségében tehát 31 település esetén sikerült községi/városi kisebbségnek saját anyanyelvét ügykezelési nyelvként érvényre juttatnia, ráadásul 7 település esetén ez az egyetlen ügykezelési nyelv volt.61 Összesen 14 községben ért el saját 61 A homogén német Cservenka (szerbül Crvenka, ma Szerbia) és Szeghegy (szerbül Lovcenac, ma Szerbia) esetében ráadásul számottevő magyar lakosság nélkül volt magyar-német a községi ügykezelési nyelv, a magyar legfeljebb az elenyésző számú zsidó kisebbség anyanyelve lehetett, de ők a községi nyelv megválasztásába politikai jogok híján 1867 előtt (az 1867. évi XVII. tc.-ig az izraeliták 1299
