Századok – 2021
2021 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Csernus-Lukács Szilveszter: Nyelvpolitika és anyanyelvi megoszlás Bács-Bodrog vármegyében 1862-ben
NYELVPOLITIKA ÉS ANYANYELVI MEGOSZLÁS BÁCS-BODROG VÁRMEGYÉBEN 1862-BEN ügykezelési nyelvet magyar kisebbség,62 6 esetben egyedüli, 8 esetben pedig egyik ügykezelési nyelvvé téve a magyart. Előbbi 6 esetből 3-ban divatozott is a magyar (Kúlán kizárólagosan),63 utóbbi 8 község közül pedig csak Tiszaföldváron szerepelt a magyar nyelv a divatozó nyelvek között.64 9 község szerb kisebbségének sikerült a szerb nyelvet „második” községi nyelvként érvényre juttatnia, a fent említett Sándor mellett, ahol egyedüli községi (és divatozó) nyelv volt a szerb. Ezen 9 községből 6-ban Sándorhoz hasonlóan kizárólag, 3-ban pedig egyéb nyelv mellett divatozott a szerb. Német községi kisebbségnek 7 településen sikerült elérnie, hogy nyelve az ügykezelési nyelvek közé bekerüljön úgy, hogy egyikben sem volt divatozó nyelv a német. Kizárólagos ügykezelési nyelvről azonban egyetlen településen sem volt szó. A „dalmaták” helyi kisebbségként Bajmokban és Zombor szabad királyi városban tudhatták magukénak az egyik ügykezelési nyelvet. egyenjogúságáról polgári és politikai jogok tekintetében) nem szólhattak bele. Magyar Törvénytár i. m. 354. 62 Nem számoltuk ebbe bele az imént említett Cservenka és Szeghegy településeket, mivel az összeírás szerint e két falu nem rendelkezett magyar népességgel. 63 A városok, így Szabadka divatozó nyelvéről nem közöltek adatot a felmérések. 64 Annak kimutatása, hogy átlagosan milyen arányt ért el az anyanyelvét községi nyelvként érvényesítő helyi kisebbség, nem célravezető. Ennek okát legjobban a magyar községi kisebbségek példája szemlélteti, amelynek kapcsán megállapíthatjuk, hogy átlagosan 28%-os falusi/városi kisebbségek értek el településükön ügykezelési nyelvet (ha figyelemén kívül hagyjuk azokat az eseteket, ahol a „divatozó nyelv jogán” kerülhetett be a magyar a községi ügykezelési nyelvek közé, csaknem egynegyedes értéket kapunk) 49,55%-os (Matevics) és 9%-os (Ujverbász [magyarul Verbász, szerbül Vrbas, ma Szerbia]) szélsőértékekkel. Ugyanakkor az adatsorokat végigfutva „szabad szemmel” is ellenpéldák sora tárul elénk. Egy tucat település magyar lakossága ugyanis meghaladja az alsó szélsőérték küszöbét, a magyar nyelv ott mégsem szerepel a községi ügykezelési nyelvek között, sőt a német ügykezelési nyelvű Sztanisics és a szerb ügykezelési nyelvű Szenttamás (szerbül Srbobran, ma Szerbia) csaknem egyharmados lakosságarányú magyarsága az átlagot is felülmúlja. Tekintve, hogy 1862 nyaráig elvileg a község maga döntött ügykezelési nyelvéről, a kérdésfeltevés a többnyelvű települések esetében megfogalmazható úgy is, hogy melyik helyi többség „adott engedményt” egy kisebbség javára, vagy volt alulreprezentálva a képviselőtestületben. Esetleg — amennyiben konfliktusorientált nézőpontból tekintünk az adatsorra - melyik községi többség ellenében harcolt ki egy-egy helyi kisebbség magának engedményeket, hét fentebb említett, egy („kisebbségi”) ügykezelési nyelvű község esetén pedig nyelvi dominanciát. Engedményről természetesen nem beszélhetünk minden esetben; sajnos nincsenek adataink arról, hogy egy-egy községben milyen politikai csatározások, esetleg kölcsönös megértésen alapuló szokások vezettek egy vagy több kisebbségi községi ügykezelési nyelv meghatározásához, hogy milyen volt a községi választók és gyűlésen résztvevők nemzetiségi összetétele; ahogy azt sem tudhatjuk, hogy egy községi nyelvet anyanyelvként használók milyen demográfiai folyamatok 1300