Századok – 2021
2021 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Csernus-Lukács Szilveszter: Nyelvpolitika és anyanyelvi megoszlás Bács-Bodrog vármegyében 1862-ben
CSERNUS-LUKÁCS SZILVESZTER római katolikus délszláv lakossággal szóbeli és írásbeli érintkezésre is képesnek tekintjük a latin ábécé ismerete révén. Ez azért is indokolt, mert a kimutatás nem tüntetett fel szerb és dalmát nyelven is beszélő jegyzőt, hanem csak az egyiket szerepeltették. Katymár és Monostorszeg (szerbül Backi Monostor, ma Szerbia) esetében a második kimutatás például a túlnyomólag divatozó „dalmata” nyelv mellett a jegyző szerb írásbeli nyelvtudásával számolt, ami egyértelműen a jegyző cirill írásmódtudására utalt. További módszertani megjegyzések Mivel mind a két kimutatás a lakosság nemzetisége/anyanyelve, a divatozó nyelvek és a jegyző nyelvtudása alapján készült, külön problémát jelent a zsidó lakosság statisztikai besorolása a felmérésekben. Komoróczy Géza szerint a magyarországi zsidóság életében a héberről és jiddisről történő nyelvváltás a reformkori magyar nyelvtörvényekkel párhuzamosan ment végbe németre és elsősorban magyarra.36 Tömeges magyarosodásuk is éppen az 1860-as években vette kezdetét, ekkor tehát még jiddis, esetleg német anyanyelvű lakosságról beszélhetünk. Amennyiben a helyiek megélhetéséhez szükséges volt, értették a környezetük nyelvét is, így például a magyart.37 Jelen tanulmányban a települések ügykezelési nyelve és a jegyző nyelvismerete szempontjából tehát úgy ítéljük meg a zsidók nyelvhasználati viszonyait, hogy: ha a jegyző a magyar vagy német nyelvet bírta, nyelvhasználati jogaik érvényesültek, míg szláv ügykezelési vagy jegyzői nyelv esetén azok hiányával számolunk — tekintettel részlegesen német anyanyelvűkre és a jiddis statisztikabeli hiányára. Emellett nem tartjuk elképzelhetőnek azt, hogy egy magyarul tudó jegyzőt vagy magyar ügykezelési nyelvet a magyarul nem tudó zsidó lakosságra tekintettel váltottak volna le a korszakban. Bár Fényes említ szlovák, szerb, rutén és román „nemzetiségű” zsidókat, az 1850-es népszámlálás magyar vagy német nemzetiségűeknek sorolta be a közösség tagjait.38 Hasonlóan magyar vagy német nyelvtudást kell figyelembe vennünk az egyének hatóságok felé küldött beadványainak elemzésekor is. 36 Komoróczy Géza: A zsidók története Magyarországon I. A középkortól 1849-ig. Pozsony 2012. 1052-1055. 37 Az adatokért Konrád Miklósnak tartozók köszönettel. 38 Dányi D.: Az 1850. és 1857. évi népszámlálás i. m. 61. Bács-Bodrog vármegye (1862-es állapot szerint) öt járása lakosságának nemzetiségi/anyanyelvi összetételét itt nem hasonlíthatjuk össze a divatozó, ügykezelési és a községi jegyző által ismert nyelvekkel járásonként, ahogy a három szabad királyi város elemzése is terjedelmi korlátokba ütközik. Lényegesnek tartom azonban az említett közigazgatási egységeknek legalább a nemzetiségi/anyanyelvi összetételét bemutatni, amely szemlélteti Bács-Bodrog vármegye nyelvi 1289
