Századok – 2021
2021 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Csernus-Lukács Szilveszter: Nyelvpolitika és anyanyelvi megoszlás Bács-Bodrog vármegyében 1862-ben
CSERNUS-LUKÁCS SZILVESZTER szerepelnek Zombor, Szabadka és Újvidék szabad királyi városok, azaz a városi törvényhatóságok adatai sem, hiszen igazgatásuknak nem volt része a községi jegyző. Az első felmérés emellett tartalmazott három pusztát is,19 amelyeket a második felmérés nem, elemzésünk során ezeket a megfelelő járásokba tartozóaknak tekintjük, a jegyzők nyelvismeretének vizsgálatakor azokat szintén figyelmen kívül hagyva.20 19 Borsod (ma Bácsborsód), Rasztina (ma Haraszti, szerbül Rastina, ma Szerbia) és Roglatica (ma Andrástelke, szerbül Gornja Rogatica, ma Szerbia) puszták. Járási besorolásuk alapja: Emich G.: B.-R.-A.-P. i. m.; Fényes Elek: Magyar országnak, ’ s a ’ hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben. 2., 3. kötet. Pest 1837. 20 Tekintve, hogy a három említett puszta kizárólag magyar anyanyelvű lakossággal rendelkezett, tekinthetjük őket magyar divatozó nyelvű községeknek annak ellenére, hogy nem szerepeltek az azt listázó felmérésben, és hogy Rasztinánál magyar és német divatozó nyelveket rögzített az 1863-as helységnévtár. Emich G.: B.-R.-A.-P. i. m. 672. 21 Lásd 11. jegyz. 22 Azt csak Fényes Elek - utóbb sok statisztikusi kritikával illetett - vallásfelekezetek alapján korrigált becslése próbálta megadni. Dányi D.: Az 1850. és 1857. évi népszámlálás i. m. 66.; Fényes Elek: A magyar birodalom nemzetiségei és ezek száma vármegyék és járások szerint. Pest 1867. 11. Anyanyelv és nemzetiség Piukovits Bács-Bodrogot illető júniusi adatszolgáltatása a „községekben létező nemzetiségeknek és azokban divatozó nyelveknek lélekszám szerénti” kimutatását tartalmazza,21 ami utal rá, bár nem dönti el egyértelműen, hogy anyanyelvi csoportokat vagy nemzetiségeket kíván-e számszerűen kimutatni. A számoszlopok jelölése „magyar”, „német”, „szerb”, „dalmata”, „tót”, „ruthen” és „zsidó”. Az első hat ebből jelölhet anyanyelvet és nemzetiséget is, míg a zsidót legfeljebb nemzetiségként használhatták az adatközlők. Emellett az is a számadatok „nemzetiségi voltára” utal, hogy a más vármegyékből érkező felmérések már csak a nemzetiségek lélekszám szerinti kimutatásáról szólnak, bár más adatközlőtől származnak. Az adatok eredetére is legfeljebb részlegesen tudunk következtetni. Az első modern, bár pontatlannak tartott, 1850-es (birodalmi) népszámlálás a nemzetiségi hovatartozásra kérdezett rá, nem pedig az anyanyelvre. A nemzetiségre ez után 1941-ig nem kérdezett rá Magyarországon végrehajtott országos népszámlálás, így pontos adatunk erről nincs. Az 1850-es katonai-közigazgatási népszámlálás Bács-Bodrog vármegyét illetően nem is tartalmaz külön adatsort - hiszen ideiglenesen megszűnt a vármegye is —, csak a Szerb Vajdaság és Temesi Bánságra mint egészre nézve öszszesítették a számsorokat. Az 1857-es népszámlálás ráadásul nem tartalmazott sem a nemzetiségre, sem a nyelvre vonatkozó kérdőpontot.22 Az anyanyelvi csoportok kimutatását tovább nehezíti, hogy a dualizmus korának csak a második (1880-as) népszámlálása kérdezett rá az anyanyelvre, a korszak első (1869-es) országos népszámlálása csak a felekezeti megoszlással kapcsolatosan szolgál releváns adatokkal 1285
