Századok – 2021
2021 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Csernus-Lukács Szilveszter: Nyelvpolitika és anyanyelvi megoszlás Bács-Bodrog vármegyében 1862-ben
NYELVPOLITIKA ÉS ANYANYELVI MEGOSZLÁS BÁCS-BODROG VÁRMEGYÉBEN 1862-BEN (az 1857-eshez hasonlóan). Az összlakosságot illetően tehát az 1862 júniusi felmérés készítői kiindulhattak az 1857-es népszámlálás adataiból, hiszen az általunk vizsgált statisztika a községek közel négyötödét illetően azonos adatokat mutat a fentebb említett helységnévtárral, és az 1857-es népszámlálást is elsősorban a községek hajtották végre23 — az eltéréseket a jelen lévő és honos/jogi népesség kategóriáinak következetlen használata is eredményezheti -, ám a nemzetiségi/anyanyelvi adatok eredetére ez továbbra sem ad választ. Amennyiben „felszorzást” alkalmaztak az 1850-es nemzetiségi adatokból az 1857-re elért összlakossági növekmény alapján, a „dalmata” elemet továbbra sem vehették 1850-ből.24 23 Dányi D.: Az 1850. és 1857. évi népszámlálás i. m. 11. 24 Lásd Kik a magyarországi „dalmaták” alfejezet. 25 Amely akár a jiddis nyelvre is utalhat. Kimutatás a nem magyar vagy vegyes nemzetiségi községekről, Aradi járás, 1862. jún. 11., kit. bizt.; 980. sz.; Kimutatás a nem magyar vegyes nemzetiségű községekről és az ott alkalmazásba vett ügykezelési nyelvről. Bars, 1862. jún. 4., Bars kir. Biztosa; Kimutatás a nem magyar vegyes nemzetiségi községekről és az ott alkalmazásba vett ügykezelési nyelvről. Romaszombat, 1862. jún. 17., Korcsku J. kir. bizt.; E megyében létező lélekszám szerinti különb nemzetiségi nyelveknek az egyes községekben divatozó nyelveknek megnevezésével. Temesvár, 1862. júl. 22. A fő- és alszolgabírói jelentésekből hyven bevegeztetett Ujfalusy Zsigmond megyei kiadó. 26 Kimutatás a nem magyar vegyes nemzetiségi községekről és az ott alkalmazásba vett ügykezelési nyelvről. Nagyvárad, 1862. aug. 21. Hajdú Lajos főisp. 27 Legalábbis a hely tar tótanácsi gyűjtőaktában rendelkezésre álló összesen 9 vármegyéből beküldött kimutatások alapján. Elemzésünk során az 1862-es nemzetiségi adatsorokat kezelhetjük anyanyelvi csoportokként is (a zsidóságot leszámítva), hiszen bár továbbra sem tudjuk, hogy a felmérés készítői a lakosság anyanyelvét vagy nemzetiségét kérdezték-e, esetleg az előbbit mérve nemzetiségként kezelték, azonban a felmérések célja a nyelvi viszonyok megismerése volt, hogy megfeleltethessék a közigazgatás „nyelvtudását” és nyelvhasználatát a lakosságéval, így vizsgálatunkkor anyanyelvi csoportokként is kezelhetjük a feltüntetett hat nemzetiséget. A felsorolt hat nemzetiséget illető megjelölés mindegyike egyébként (ügykezelési, jegyző által beszélt stb.) nyelveket is jelölt a júniusi és novemberi felmérésekben. Arad, Bars és Gömör szintén nemzetiségeket mutatott ki a nem magyar többségű községeikben, Ternes felküldött kimutatása szinonimaként használja a nemzetiséget és a divatozó nyelveket felirata címében, míg a zsidók számát „izrael” megjelöléssel a „divatozó nyelvek” jelű számoszlopokba írja.25 Ternes mellett Bihar királyi biztosa „keverte” a nemzetiséget a divatozó nyelvvel, előbbit statisztikája megnevezéseként, utóbbit azon belül a szám szerinti oszlopok megnevezéseként.26 A zsidókat illetően a Bács-Bodrogból küldött kimutatás olyan tekintetben egyedi, hogy az csak Ternes vármegye kimutatásában szerepel még, ám ott nem minden községre vonatkozóan.27 Egyedül Máramaros királyi biztosa széljegyezte a zsidó lakosság 1857-es számát, hozzátéve, hogy „az időről progresszív számíttatván egyes kimutatások szerént a szaporodás - mostmár (sic!) a zsidók itteni száma 20 000-re 1286
