Századok – 2021
2021 / 6. szám - HÁZASSÁGPOLITIKA, HONOR, HADJÁRATOK – TANULMÁNYOK AZ ANJOU-KORRÓL - Tringli István: A királyi birtok védelme az Anjou-korban
TRINGLI ISTVÁN változtak, korántsem voltak annyira kötöttek, mint a curiáé. A kúriában mindenki azt várta, hogy előre kiszámítható módon tárgyalják az ügyét és mindenkinek ugyanazon szokások szerint szolgáltassanak igazságot. Itt az állandóság volt az elvárás, ott a rugalmasság, itt a peres szokások változásait a visszaalakítás, a reform köntösébe öltöztették, hogy elfogadtassák a társadalommal, ott azonnal válaszoltak a problémára, hogy eleget tegyenek azok kérésének, akik megjelentek a király előtt, és akikre számítani lehetett, hogy a későbbiekben is hűen szolgálják uralkodójukat. Az duld sem működhetett azonban szokások nélkül, és e szokások korántsem merültek ki az udvari ceremóniában, az etikettben. Az /WÁban hadsereget vezényeltek, pénzt utalványoztak, követségeket küldtek és fogadtak, általában ügyeket intéztek. Mindezt írásba kellett foglalni. Ez szabályok nélkül nem történhetett meg, de az duld szabályainak éppoly hajlékonyaknak kellett lenniük, mint amilyen változatos problémák ott megjelentek. Két jelenség igen jellemző módon mutatja, hogy a magyar udvarban kifejezetten kerülték a szigorú szabályozást: II. Lajos korában a királyi udvarnak nem volt írásba foglalt rendtartása, hogy korábban volt-e ilyen, azt nem tudjuk,50 a magyar királyi kancelláriának pedig 1690-ig nem volt hivatali utasítása.51 Ha írott szabályok nem is voltak, szokások annál inkább. 50 Réthelyi Orsolya: Jagiellonian-Habsburg marriage policy and cultural transfer. The question of household and court ordinances. In: Das Wiener Fürstentreffen von 1515. Beiträge zur Geschichte der habsburgisch-jagiellonischen Doppelvermählung. Hrsg. Boguslaw Dybas — István Tringli. Bp. 2019. 360. 51 Fazekas István: A magyar udvari kancellária és hivatalnokai a 16-18. században. Hivatalnoki karrierlehetőségek a kora újkori Magyarországon. Századok 148. (2014) 1134. 52 Bence Péterfi: Das Supplikenwesen am spätmittelalterlichen ungarischen Königshof. In: Modus supplicandi. Zwischen herrschaftlicher Gnade und importunitas petentium. Hrsg. Christian Lackner - Daniel Luger. Wien-Köln-Weimar 2019. 73. E tanulmányban a kérvényezés teljes korábbi irodalma megtalálható. Aki a királyt kereste fel panaszával, nagyon ritkán jutott el személyesen hozzá, az pedig csak különleges esetekben fordulhatott elő, hogy az uralkodó végighallgatta a sérelmeit. A panasz átadása IV. Béla óta biztosan írásban történt.52 Az o/4ban a kancellár valamelyik alárendeltje, a kancellária egyik alkalmazottja volt megbízva azzal, hogy a panaszt átvegye és az ügyben eljárjon. Miként a király nevében hozott legtöbb ítéletről nem hallott az uralkodó, úgy a hozzá személyesen benyújtott panaszok többségét sem látta; a nevében kiadott személyes parancsokat egy hivatalnoka a szokások figyelembevételével és a formulák alapján fogalmazta meg. Az írásban benyújtott panasz hasonló adatokat tartalmazott, mint amilyent a kúriában mutatott be az ügyvéd. E panaszokat nagyrészt valószínűleg ugyanúgy közbenjárók nyújtották be, mint a kúriaiakat. Talán még a személyük is megegyezett a felet a perben képviselő ügyvédekével, de ezúttal 1223
