Századok – 2021
2021 / 6. szám - HÁZASSÁGPOLITIKA, HONOR, HADJÁRATOK – TANULMÁNYOK AZ ANJOU-KORRÓL - Tringli István: A királyi birtok védelme az Anjou-korban
A KIRÁLYI BIRTOKVÉDELME AZ ANJOU-KORBAN nem volt szükség ügyvédvalló levelük bemutatására, így aztán nem is hívták őket ügyvédeknek. Az 1486-osnak tartott, valójában a 16. század első felében összeállított nádori cikkelyek egy sokszor félreértett helye szerint a nádor feladata volt, hogy meghallgassa a követeket {oratores) és válaszoljon nekik, ha a király nem akarta őket fogadni.53 Szó sem volt itt külföldi követekről, hanem a királyi személyes kihallgatásokon megjelent szószólókról, az audiencia pedig nem a külföldi követek fogadását jelentette, hanem a hazai kérelmezőkét. Akár a király, akár a nádor vette át a panaszleveleket, nem sokáig tartotta azokat a kezében, rögvest továbbadta a kancellár egyik emberének, sőt, ha a király nem fogadta a kérelmezőket és a panaszosokat, akkor valószínűleg közvetlenül az ő kezéhez juttatták el az iratot. A kancellár az aula kancellárja volt, alkalmazottai pedig az o/4hoz tartoztak. 53 1486 (nádori cikkelyek): 7. te. (CJH); C. Tóth Norbert: A nádori cikkelyek keletkezése. In: Rendiség és parlamentarizmus Magyarországon a kezdetektől 1918-ig. Szerk. Dobszay Tamás és mások. Bp. 2013.40. 54 1349: „aliud, sicut regiam et nostram gratiam offendere formidas, non facturus” Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis I —VII. Szerk. Nagy Imre - Tasnádi Nagy Ha egy honor birtokos vagy alárendeltje a honor birtokhoz kötődő olyan cselekedetet hajtott végre, amelyet a másik fél jogtalannak gondolt, akkor a károsult az oiíban kért a maga számára elégtételt. A kancellária ezzel megbízott személye ennek a panasznak alapján állította ki a birtokkormányzónak vagy familiárisának, esetleg mindkettőnek szóló parancslevelet. Nemcsak a panasz előadása, hanem a címzés megfogalmazása is a magát kárvallottnak érző fél dolga volt. O ismerte ugyanis az állítólagos hatalmaskodás körülményeit, ő tudta — vagy legalábbis tudni vélte -, hogy ki adott parancsot arra a cselekményre, mely az ő jogait állítólag csorbította. A kancelláriában nem tudták, hogy egy távoli váruradalom valódi vezetését kire bízta a honor birtokos. Csak a helyben lakó másik fél, az esetek túlnyomó részében a szomszéd volt arra képes, hogy a kancelláriában megnevezze a tisztségi birtok helyi intézőit. A parancslevél a király vagy az őt helyettesítő személy, például a királyné nevében kelt. A szokásos részeken kívül, mint az intitulatioy a címzés vagy a dátum, alapvetően három részből állt: a hatalmasnak tartott cselekedet leírásából és a parancsból, valamint az oklevéltanban sanctión^k hívott részből. A parancs két alrészre tagolódott: a hatalmas cselekedet abbahagyására irányuló és a jóvátétel adására történő felszólításra. A sanctiÓN^ azaz a büntetéssel való fenyegetés különösen jellemző része ezeknek az okleveleknek, még akkor is, ha korántsem találjuk meg mindegyikben. Az uralkodó más királyi oklevelekben is szokásos formulával fenyegette meg a honor birtokosát, hogy ha nem teljesítené a parancsot, akkor annak következményei lesznek.54 Készítettek azonban egy másik oklevelet 1224
