Századok – 2021
2021 / 6. szám - HÁZASSÁGPOLITIKA, HONOR, HADJÁRATOK – TANULMÁNYOK AZ ANJOU-KORRÓL - Tringli István: A királyi birtok védelme az Anjou-korban
TRINGLI ISTVÁN apátság egyik kápolnáját és még más károkat is okoztak. A nádor ítélkezett felettük és 35 márkát rótt ki rájuk, amit földjeikből, ingóságaikból vagy „személyükből” kellett kifizetniük. Ez utóbbi kifejezésen valószínűleg az ingóságokhoz hasonlóan a személyes vagyontárgyakat kell értenünk. Várjobbágyok esetében azt ugyanis kizárhatjuk, hogy tettük miatt szolgaságra vetették volna őket. A földek biztosan nem a somogyi vár földjei voltak, sőt már a várjobbágyok egy része sem volt igazi várjobbágy, mert saját birtokokkal rendelkeztek, és királyi szerviensekké váltak, ahogy a nádor írnoka fogalmazott, „a király már saját házába fogadta őket”. A nádor tehát nem a várföldekből, vagyis a királyi birtokból akarta kárpótolni az apátságot.33 Ebben az ügyben nem is beszélhetünk királyi birtokról kiinduló hatalmaskodásról, a várjobbágyok saját jószágaik védelme érdekében alkalmaztak erőszakot, igaz, mint a per során kiderült, jogtalanul. Az eddigi példákból világosan kitűnik, hogy a királyi birtokokról kiinduló hatalmaskodások elsimítása három elven nyugodott: a királyi birtokon élő népeket fogták perbe, a királyi jószág nem kisebbedhetett és a királyi népek csupán az okozott kárt térítették meg, illetve az elfoglalt földeket és elvett holmikat adták vissza. 33 ÁUO I. 167-168.; RP 20. sz. Vitya a mai Gamás területén feküdt. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiakkorában I-V. Bp. 1890-1913. II. 567.; Dorf Gamás sammt Puszten Gárdony, Jázvina, Tuskós, Vádé und Vitya, 1859. [kataszteri térkép] MNL OL Térképtár, Kataszteri gyűjtemény, 9-43. 34 Borsa Iván: A Mérey család levéltára 1265-1525. Forrásközlés. I. In: Somogy megye múltjából. Szerk. Szili Ferenc. (Levéltári évkönyv 23.) Kaposvár 1992. (a továbbiakban: Mérey It.) 31. sz. A későbbi gyakorlat ugyanezt a módszert folytatta. Királyi birtok volt a Somogy megyei Szenna, amelynek két lakója 1337-ben megölt egy Mérai családból való nemest. Parasztok esetében nehéz meghúzni a határt hatalmaskodás és bűntett között, de ebben az esetben nem is kell. A nemes fivére nem a somogyi megyei törvényszék előtt fogta perbe a szennaiakat, hanem a királyi jelenlét előtt. A bíróság először főbenjáró ítélettel sújtotta őket, utóbb azonban kiegyeztek a pernyertes féllel. Az egyezség teljesen természetes jelenség, ez bűntett esetében is gyakran előfordult, sokkal érdekesebb azonban, hogy hogyan fizették ki a gyilkosok a Mérai fiút. Királyi birtokon laktak, a király, de bármelyik másik földesúr földjét sem adhatták volna oda Mérainak fejváltságképpen. A szőlő azonban különleges birtok volt, az nem volt a paraszti telek része, a paraszt tulajdonának számított, ami után a földbirtokosnak csak hegy vámot fizetett a jobbágy. A szőlővel tehát a parasztok szabadon rendelkezhettek. Ez történt itt is: a szennai parasztoknak a Méraiak tokaji — a somogyi Tokajról van szó — szőlőhegyén volt egy szőlejük, azt adták át a meggyilkolt nemes testvérének. A szőlő immáron nemcsak földesúri jogon, hanem tulajdonát tekintve is a Méraiaké lett.34 A Baranya megyei Nagyfalu lakói teljesen szokványos paraszti sorban éltek 1387-ben, vendégeknek és népeknek 1217
