Századok – 2021
2021 / 6. szám - HÁZASSÁGPOLITIKA, HONOR, HADJÁRATOK – TANULMÁNYOK AZ ANJOU-KORRÓL - Tringli István: A királyi birtok védelme az Anjou-korban
A KIRÁLYI BIRTOKVÉDELME AZ ANJOU-KORBAN lefoglalást hajtottak végre az ellenfél embereinek házaiban, ami a másik oldalról nézve rablás volt. A tett nem volt öncélú cselekedet. Az udvarnokok maguknak követeltek egy jó darab részt abból a birtokból, amelyet a másik fél teljes egészében magáénak vallott. A helybelieket valószínűleg azért dúlták meg, mert a vitatott földet ők művelték meg, hordták el terményeit, így az udvarnokok csak annyit tettek, hogy visszavették azt, ami őket illette. A birtokvita magyarázza azt is, hogy miért űzték el a birtokos helyben élő családját és udvarbíráját. Nekik ugyanis, az udvarnokok szerint, semmi keresni valójuk nem volt e földön. Érdemes megfigyelni, hogy mindkét esetben szomszédok közti ügyről van szó. így volt ez a legtöbb hatalmaskodás esetében: a szomszédság léte szinte természetesen magában rejtette azt, hogy erőszakos birtokvédelemre kerül majd sor, amit a másik fél dúlásnak, a 14. századi összefoglaló terminológiával hatalmaskodásnak nevezett.30 Ráadásul nem is két szomszédos falu, hanem mindkét esetben településen belüli birtokrészeken élők vitájáról volt szó, ahol számtalan lehetőség adódott, hogy vitára, majd erőszakos tettekre kerüljön sor. Egy 1291- ben kelt oklevél bölcs tömörséggel így fogalmazta ezt meg: „a közös birtoklás természeténél fogva a viszály forrása”.31 30 Tringli I: Hatalmaskodások i. m. 551. 31 „naturale quippe est, ut communio mater disco rdie habeatur ” Codex diplomaticus Hungarie ecclesiasticus et civilis. Studio et opera Georgii Fejér. Budae I-XL 1829-1844. (a továbbiakban: CDH) VI/ 1. 114. Regesztája: Regesta regum stirpis Arpadianae critico-diplomatica. Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke I —II. Szerk. Szentpétery Imre — Borsa Iván. Bp. 1923—1987. (a továbbiakban: RA) 3719. sz. 32 Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt I-II. Bp. 1899. (Reprint: Bp. 1984.) 46. jegyz. A pozsonyi várjobbágyok és várnépek ügye Gertrúd királyné előtt folyt, mivel a király éppen az úgynevezett „gubások”, azaz a bolgárok elleni hadjáratban vett részt, a per tehát a király bírósága előtt kezdődött, azonban szokás szerint egyezséggel és fogott — azaz választott — bírói ítélettel ért véget.32 A bírói döntés értelmében a pozsonyi vár földje egyetlen arasszal sem kisebbedért. Ez ellen az apát hiába tiltakozott volna, a királyi udvar nem járult volna hozzá. A várjobbágyok és a várnépek csupán visszaadták az apátságnak azt, ami addig az övé volt, és a saját vagyonukból megtérítették az általuk okozott kárt. Az ecseri udvarnokokat bírájuk, a nádor elé citálta Zlaudus mester, a szomszéd birtokos. Végül itt is egyezség tett pontot a vita végére. Zala megyében hasonló megoldás született, mint Pozsonyban: a királyi birtokhoz, azaz az udvarnokföldekhez nem nyúltak, abból nem kárpótolta magát a felperes, az udvarnokok a saját vagyonukból térítették meg az okozott kárt, és visszaadták a jogtalanul elfoglalt földeket. Az előző két ügyhöz hasonlóan még a tatárjárás előtt, valamikor 1220 körül történt, hogy a Vitya faluban lakó somogyi várjobbágyok felgyújtották a pannonhalmi 1216
