Századok – 2021
2021 / 6. szám - HÁZASSÁGPOLITIKA, HONOR, HADJÁRATOK – TANULMÁNYOK AZ ANJOU-KORRÓL - Tringli István: A királyi birtok védelme az Anjou-korban
TRINGLI ISTVÁN hatalmaskodásával foglalkozik, nagyon jól fejezte ki a hatalmaskodás, a birtok és a birtokos viszonyát: az egyháziak által birtokolt világi javadalmakról, bármely hatalmaskodásokról és más, innen kiinduló dolgokról írt Verbőci.20 írhatott volna azonban bármely más birtoktípusról is. Nem a hatalmaskodásban való effektiv részvétel — azaz hogy a birtokos valóban tudott-e alattvalóinak hatalmas akciójáról, buzdította-e őket arra - számított a panasz benyújtásakor, hanem hogy kinek a birtokáról indult a hatalmaskodás. Ha a birtokoséról, akkor automatikusan őt tették felelőssé érte. A per elbírálásakor azonban már mérlegelték a részvételt is: nem volt ugyanis mindegy, hogy a hatalmaskodó birtokos saját maga mellé vette az embereit, vagy kiküldte, kirendelte őket, esetleg megparancsolta és elrendelte nekik a cselekmény elkövetését.21 A perbe fogott birtokos tagadhatta azt, hogy neki a legcsekélyebb köze is lett volna a hatalmaskodáshoz, és ezzel alattvalóira, leggyakrabban parasztjaira hárította a felelősséget. Az ellene indított per ilyenkor megszűnt, ahogy akkor mondták, leszállt, ám parasztjai részéről ekkor is köteles volt elégtételt adni, azaz úriszéke elé állítani őket. Europa. Hrsg. Mathis Prange - Christine Reinle. Göttingen 2014. 163-194. 20 „Et ratione huiusmodi bonorum temporalium, quae possident, quorumlibet etiam actuum potentiariorum ac aliorum inde emergentium...” Tripartitum I. 12. Ez a rész nem került be a Négyeskönyvbe, egy másik, rövidebb szöveget alkottak helyette. Quadripartitum I. 4. 21 Verbőci a hatalmaskodási perek ügyvédeinek tanácsokat adva hosszasan értekezett az „assumptis secum”, a „missis et destinatis” és a „de commissione et mandato” formulák használatáról. Tripartitum IL 82. 9-21.§, Quadripartitum III. 12. 22 Tripartitum II. 42. 6.§; Quadripartitum III. 55. Ezek az eljárási szokások azonban az Anjou-kori tisztségi birtokokról kiinduló erőszakos tettekre, nevezzük őket úgy, ahogy a panaszosok is tették: hatalmaskodásokra nézve alkalmazhatatlanok voltak. Királyi birtokról indult ki ugyanis a hatalmaskodás, tehát a birtokost, azaz a királyt kellett volna perbe fogni érte, ez azonban a főhatalomról vallott magyar felfogást alapjaiban kérdőjelezte volna meg. A király igazságos, tehát nem hatalmaskodik — így foglalható össze legrövidebben a középkori elképzelés. Ha nem hatalmaskodik, nem is fogható perbe hatalmaskodásért- folytathatjuk logikusan a gondolatmenetet. És valóban, egyetlen király elleni hatalmaskodási perrel sem találkozunk a 14. században, de korábban és később sem. A hatalmaskodásban elmarasztalt személy büntetése csak a fő- és jószágvesztés lehetett, egyháziak esetében pedig főváltság.22 Hatalmaskodás miatt végrehajtott fővesztés ugyan nem ismert, a teljes jószágvesztés is csak igen ritkán történt meg, mert az ítélet célja nem a büntetés megvalósítása, hanem a felek egyezségre kényszerítése volt. A király azonban semmiképp sem eshetett ilyen ítélet alá: fejének elvesztését vagy megváltását még formálisan sem mondhatta ki fölötte egyetlen alattvalója sem. Ugyanez állt a királyi birtokra is. A királyi birtokot nem lehetett büntetésképpen lefoglalni vagy elkobozni. 1213
