Századok – 2021
2021 / 6. szám - HÁZASSÁGPOLITIKA, HONOR, HADJÁRATOK – TANULMÁNYOK AZ ANJOU-KORRÓL - Tringli István: A királyi birtok védelme az Anjou-korban
A KIRÁLYI BIRTOKVÉDELME AZ ANJOU-KORBAN A királyt nem is ítélhette volna el senki. Az Anjou-korban az 1370-es évekig a királyi kúriában két bíróság ítélkezett rendszeresen: a nádori és a királyi jelenlét. Az előbbi a nádor, az utóbbi az országbíró nevében hirdetett ítéletet. A királyi jelenlét már nevében is a király bírósága volt, az országbírót pedig csak magyarul nevezték így, a bíróságok hivatalos nyelvén, latinul a király kúriájának bírája volt, így a király és a nemesek jószágai közti ügyekben az országbíró gyanús bíró lett volna.23 A nádor nevében ítélkező bírósággal más volt a helyzet. A nádornak épp az Anjou-korban megszilárduló, a király és a nemesek közti közvetítő szerepet betöltő, különleges jogállása ebből a bírói funkcióból fakadt. Az ő bíróságát a nemesek és a király sem tekintette elfogultnak, elfogadták a királyi és nemesi birtokok közti ügyek bíróságának. A nádor, aki a 11. században még a királyi udvar irányítója volt, ítélt az udvarnokföldeken élő udvarnokok ügyében.24 Ez az ítélkezés természetesen nem azt jelentette, hogy az ország szétszórt falvaiban lakó, szolgasorban élő, királyi parasztok egymás közti apró-cseprő ügyeiben tett volna igazságot. Arra ott voltak az udvarnokok helyi elöljárói. Az ő feladata az udvarnokok és az egyházi meg a világi birtokosok közti ügyek elsimítása volt. Az udvarnoki jogállás az Anjou-korban ugyan élt még, de a nádor ekkor már sokkal több volt, mint ezek bírája: 1328-ban az „ország nádora” címet vésette pecsétnyomójára, majd 1342-ben a nevében kiadott oklevelek címzésein is ezt tüntették fel.25 Mindez azonban nem változtatott azon az elven, hogy a király ellen nem lehetett hatalmaskodási pert indítani. Az Anjou-királyok ideje alatt alkalomszerűen öszszeülő királyi különös jelenlét csak Nagy Lajos király uralmának utolsó éveiben lett állandó törvényszék, de ehhez annak sem lett volna joga. 23 Szöcs Tibor: Miért „ország”-bíró az országbíró? In: Hadi és más nevezetes történetek. Tanulmányok Veszprémy László tiszteletére. Szerk. Kincses Katalin Mária. Bp. 2018. 552-558. 24 Kis Péter: A királyi szolgálónépi szervezet a 13-14. században. Szeged 2010. TI7^. 25 C. Tóth Norbert: A magyar királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342- 1562). Bp. 45. 26 „consuetudine regni nostri exposcente conditionarios servitores nostros nullus alter iudex, nisi persona nostra et officiales per nostram maiestatem vice nostra eis deputati iudicandi habeat facultatem” Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Diplomatikai Fényképgyűjtemény (a továbbiakban: DF) 236795. Regesztája: Anjou-kori oklevéltár. Documenta res Hungaricas tempore Andegavensium illustrantia. Szerk. Almási Tibor et al. Bp.-Szeged 1990 —. (a továbbiakban: AOkl.) XXX. 201. sz. A norma a szobi, helembai és letkési hajósok, az úgynevezett kolontások kiváltságlevelében maradt fenn. Tringli L: Pest megye i. m. 129.; Kis P: A királyi szolgálónépi szervezet i. m. 112. Az olyan udvarnokokat, akik szokásos paraszti munkán kívül valamilyen különleges szolgáltatással vagy szolgáltatással is tartoztak az uradalomnak, korabeli latin terminussal conditionariusokn^k nevezzük. A felettük való bíráskodást egy 1346-ból származó oklevélben fennmaradt szokás szabályozta, amely így szólt: „a királyi conditionarius szolgák fölött a királyon vagy a király által számukra kijelölt tiszttartókon kívül más bíró nem ítélhet”.26 Az udvarnokok — akár 1214
