Századok – 2021
2021 / 6. szám - HÁZASSÁGPOLITIKA, HONOR, HADJÁRATOK – TANULMÁNYOK AZ ANJOU-KORRÓL - Tringli István: A királyi birtok védelme az Anjou-korban
TRINGLI ISTVÁN kezelése túl gyakran változott, és túlságosan ki volt téve a király akaratának ahhoz, hogy állandósult szokásokkal különböztessék meg a királyi kézre háramlóit birtokokat, a régi idők óta királyi (királynéi) birtokban levő földektől.10 Földekről és földek jövedelmeiről van itt ugyanis szó, mivel a királyi jogot a középkori magyar hivatali írásbeliség csak egyetlen értelemben használta: a királyi birtokjogot értették rajta.11 10 A probléma nehezen értelmezhető előadása: Gerics József — Ladányi Erzsébet: Nemesi jog - királyi jog a középkori magyarországi birtoklásban. In: Gerics József: Egyház, állam és gondolkodás Magyarországon a középkorban. Bp. 1995. (első megjelenés: Bp. 1988.) 275-294. 11 Eckhart Ferenc: Magyar alkotmány- és jogtörténet. Bp. 1946. 351. 12 Tripartitum opus juris consuetudinarii inclyti regni Hungáriáé - Nemes Magyarország szokásjogának Hármaskönyve (CJH) (a továbbiakban: Tripartitum) I. 24.; Quadripartitum opus juris consuetudinarii regni Hungáriáé. Zágráb 1798. (a továbbiakban: Quadripartitum) IL 18. 13 Tripartitum I. 23., 78.; Quadripartitum IL 19, 64. 14 Tripartitum I. 31.; Quadripartitum IL 22. 15 Tripartitum I. 64.; 65., Quadripartitum IL 37. A két nagy kora újkori jogkönyv, a Hármas- és a Négyeskönyv összeállítói csak néhány olyan szokást jegyeztek fel, amelyek a királyi birtokokra vonatkoztak. Meghatározták a királyi jog fogalmát: a Szent Korona szűkített értelmű birtokjogát értették alatta, azokat az ingatlanokat, amelyeknek királyi kézre, azaz a kincstárra kellett volna háramlaniuk, de ez a háramlás rosszhiszemű és királyi jóváhagyás ellenében történt eltitkolás folytán nem történt meg.12 Itt az elévülés több mint háromszor olyan hosszú volt, mint a nemesi jószágnál, míg ott ez 32 esztendőt tett ki, a királyi jogok esetében száz évre rúgott. A nemesi birtokban tehát egy, a királyiban pedig három generáció békés birtoklása kellett ahhoz, hogy a birtokos kétségtelen ura legyen a kezén levő „marháknak”.13 Ha egy olyan birtok ügyében keletkezett per két fél között, amelyben királyi jog rejlett, és ha a pert mindketten elvesztették, így a királyi jog újra királyi kézre szállt vissza, akkor a bírónak el kellett vennie a felkérőtől a számára korábban kiállított adománylevelet.14 A kihaláshoz vagy magszakadáshoz közeledő birtokosok közti egyezségekhez vagy az ilyen személy egyoldalú rendelkezéséhez királyi jóváhagyást kellett kérni.15 E néhány szokás csupa olyan esetet szabályozott, amely a királyi birtok és a magánbirtok — a nemesi mellett ide kell értenünk az egyházi jószágot is — kapcsolatáról szólt, és épp csak érintette a királyi birtok belső életét, különösen pedig annak védelmét. A birtok és a birtok védelme pedig szorosan összefüggött egymással. A birtokvédelem modern fogalmával nem tudunk mit kezdeni akkor, ha a középkori birtok védelmét akarjuk leírni. Az újkori értelmezéshez ugyanis szükség van az állam erőszakalkalmazó szerepének szinte teljes kizárólagosságára, ez pedig a középkorban nem létezett, tegyük hozzá rögtön, a középkor előtti korszakokban sem. Ehhez képest már csak másodlagos volt a 19. századi német jogi gondolkodás, a pandektisztika létrejötte, ami a birtokvédelem kifejezést is megalkotta. A fogalom 1211
