Századok – 2021
2021 / 6. szám - HÁZASSÁGPOLITIKA, HONOR, HADJÁRATOK – TANULMÁNYOK AZ ANJOU-KORRÓL - Skorka Renáta: Érdekházasságok, kényszermátkaságok. A dinasztikus megállapodások politikai, gazdasági és jogi jellemzői a 14. századi Magyar Királyságban
SKORKA RENÁTA főpap és báró tegyen az övékhez hasonló fogadalmat, és azt foglalják pecsétjükkel ellátott dokumentumba.98 A fenti hét személy kinyilvánította továbbá, hogy a házassági szerződés beteljesülését sem háborúság, sem más ehhez fogható körülmény nem akadályozhatja meg, ami arra utal, hogy 1375-re a dinasztikus érdekek felülkerekedtek az aktuálpolitikai tényezőkön. Azt persze nem tudhatjuk, hogy egy esetleges újonnan kirobbanó magyar Anjou-Luxemburg viszály miként befolyásolta volna a fenti megállapodást, azt azonban állíthatjuk, hogy az események nem mindenben igazolták IV. Károly előzetes elvárásait. Noha nincs nyoma annak, hogy a magyar és lengyel hatalmi elit ennyire jelentős számban kiállt volna az ügy mellett, az egyetértésük és támogatásuk kinyilvánítására vonatkozó igény azonban eszünkbe juttathatja a korábban Vencel és Erzsébet esetében tapasztalt megfigyelésünket, mikor is a két ifjú egybekelése mellett a cseh rendek bizonyosan esküt tettek. A fent említett magyar és lengyel urak brünni fogadalma ehhez hasonlóan erősíti azt a feltevésünket, hogy a dinasztikus kapcsolatok kialakítása nem személyes jellegű ügynek tekinthető, hanem annak szélesebb társadalmi elfogadottságon kellett nyugodnia. Láttuk, a császár részéről már 1372- ben felvetődött a jegyesek közös udvarban történő nevelkedésének gondolata, amely Lajos király első hitvesének példáját juttathatja eszünkbe. Annak ugyan nem találjuk nyomát, hogy Mária 1378-ig, tehát IV. Károly császár elhunytáig a cseh királyi udvarba költözött volna, azt követően pedig bizonyosan nem történt meg, hiszen nővére, Katalin 1378. évi halála után személye túlságosan is felértékelődött ahhoz, hogy elhagyja a Magyar Királyságot. A jegyesek összeköltözése azonban így is megvalósult, hiszen 1379 decemberében, miként az jól ismert tény, Zsigmondot — aki ekkor már tizenkettedik életévében járt — Lajos király udvarába küldték, hogy jövendőbelijével, az ekkor nyolcesztendős Máriával együtt nevelkedjék. 98 DF 287481. 99 Skorka R.: Kronológia i. m. 654. Lajos király másik, felnőtt kort megért leánya, Hedvig életében is sorsdöntőnek bizonyult az 1374. esztendő. Hasonlóan nővéréhez, Máriához, ő is nagyjából egyesztendős lehetetett, mikor mátkaságát illetően az első döntés megszületetett. Választottját, akárcsak nővére, Hedvig is, az 1371. október 16-i fegyvernyugvásnak köszönhette, amelyet Lajos király nem csupán IV. Károllyal, de annak szövetségeseivel, vagyis III. Albert és III. Lipót osztrák hercegekkel is aláírt. A fegyverszüneti megállapodás lejárta előtt nyolc hónappal, 1372. október 16-án a Habsburghercegekkel a béke is megszületett,99 a sietség annál is inkább érthető, hiszen a magyar király partnert keresett adriai terveinek megvalósításához. Az 1373. március 9-én Bécsben összekovácsolódott, Velence elleni együttműködéshez a két osztrák 1203
