Századok – 2021
2021 / 6. szám - HÁZASSÁGPOLITIKA, HONOR, HADJÁRATOK – TANULMÁNYOK AZ ANJOU-KORRÓL - Skorka Renáta: Érdekházasságok, kényszermátkaságok. A dinasztikus megállapodások politikai, gazdasági és jogi jellemzői a 14. századi Magyar Királyságban
ÉRDEKHÁZASSÁGOK, KÉNYSZERMÁTKASÁGOK hercegen és a magyar uralkodón kívül Francesco Carrara padovai birodalmi helytartó is csatlakozott.100 Hedvig 1374. évi eljegyzésére ezen társulás zálogaként tekinthetünk, legalábbis erről árulkodik III. Lipót osztrák herceg 1374. augusztus 18-án kiállított oklevele, amely szerint a Habsburg-herceg elsőszülött fiát, Vilmost Lajos király fiatalabb lányának, Hedvignek ígéri hitvesül,101 méghozzá az osztrák hercegek fiai és fivérei esetében megszokott hitbérrel (cum maritagio sive donatione propter nuptias, 102 sicut caeteri princeps et duces Austriae pro suis filiis et fratribusfacere consueverunt), melynek összegét azonban az okirat elhallgatja előttünk. Azzal a kitétellel, hogy ha Lipót meghalna, Lajos védelme alá veszi Vilmost és Lipót más örököseit, s ennek fejében Lajos halála esetén Lipót is védelmet ígér Hedvignek és nővéreinek. Az ellenoldali fél válasza sem váratott sokat magára, 1375. március 4-én a Budán tartózkodó Lajos is elismerte, hogy ifjabb lányát, Hedviget (Hedwigam, natam nostram iuniorem) Vilmosnak ígéri hitvesül, hangsúlyozva ugyancsak a kölcsönös támogatásra, nem különben a hozományra vonatkozó részleteket, utóbbit hasonlóan határozva meg, mint Lipót, vagyis miként az a magyar uralkodók lányai és nővérei esetében szokásos (cum doté^ sive dotalicio propter nuptias, sicut ceteri princeps et reges Hungáriáé filias et sorores suas dotare consueverunt).^ Olybá tűnik tehát, ha hihetünk a két okiratnak, hogy a 14. század hetvenes éveire mind a Habsburg-hercegekkel, mind pedig a magyar hercegi királylányokkal születésük sorrendjétől függetlenül egységes tarifa szerint szabták meg a hitbért, illetve a hozományt, ez azonban minden jel szerint a király testvérének gyermekeire már nem volt érvényes. Katalinnal a nápolyi örökséget adta a magyar uralkodó, ennek értékét felbecsülni nyilván nem lehet.105 Mária kezével kétszázezer aranyforint járt, s egy későbbi irat Hedvig hozományát is számszerűsíti: az 1378. június 15-én Hainburgban kelt dokumentumban Lajos azon túl, hogy megnevezi a Hedviggel adandó kétszázezer aranyforintnyi összeget, engedményt tesz Lipót felé, hogy a korábban Vilmossal felajánlott háromszázezer forint helyett adjon ugyanannyit, mint ő a lányával.106 Nem felejthetjük el azt sem, hogy az Anjou-hercegek, László, Lajos és István esetében felajánlott hitbér is egyformán tizenötezer márkát tett ki. Tehát az 1374. évi oklevélnek nemcsak az az állítása lehet igaz, hogy az Anjou-uralkodók 100 Uo.; Az 1373. évi Velence elleni háborúról lásd Pór A.: Nagy Lajos i. m. 473-483. 101 ADE III. 85-86. 102 Hitbérként való értelmezésére - mint László herceg és István herceg esetében - lásd dós est dona tio propter nuptias uxori a marito facta. Vö. Illés J.: A magyar házassági vagyonjog i. m. 16. 1. jegyz. 103 Bajor Margit esetében is ezzel az értelmezéssel találkoztunk. A dós eredeti, római jogi értelemben vett hozomány jelentéssel történő használatáról Illés J.: A magyar házassági vagyonjog i. m. 16. és 2. jegyz. 104 ADEIII. 103-104. 105 Csak viszonyításképpen Hóman Bálint hozzávetőleg másfélmillió aranyforintra becsüli azt az öszszeget, amelyet 1343-ban a Szicíliai Királyság megszerzéséért Piast Erzsébet magával vitt. Hóman Bálint: A Magyar Királyság pénzügyei és gazdaságpolitikája Károly Róbert korában. Bp. 1921. 136. 106 DF 258366. 1204
