Századok – 2021
2021 / 6. szám - HÁZASSÁGPOLITIKA, HONOR, HADJÁRATOK – TANULMÁNYOK AZ ANJOU-KORRÓL - Skorka Renáta: Érdekházasságok, kényszermátkaságok. A dinasztikus megállapodások politikai, gazdasági és jogi jellemzői a 14. századi Magyar Királyságban
SKORKA RENÁTA Mátkaságot osztályrészül A fentebb emlegetett Bajor Margit és Anjou István herceg leánya bő egy évtized leforgása alatt négy különböző európai dinasztia tagjával „járt jegyben”, s egy ötödik is szóba került. Anjou Erzsébet szerepének megértéséhez a nagybácsi kényszerű utódláspolitikájának feltárásán keresztül vezet az út. Ismeretes, hogy Lajos királynak első, Luxemburgi Margittal kötött házasságából nem született gyermeke, s második felesége, Kotromanié Erzsébet is hosszú évtizedeken át nem örvendeztette meg az uralkodót örökössel. Ezért Lajos az öccse, István herceg 1354. évi halála után annak fiát, Jánost tekintette utódjának. János nővérét, Erzsébetet pedig, ha a szükség úgy hozta, politikai szövetségkötései alkalmával juttatta szerephez. Ennek első nyomát 1356-ban tapasztaljuk, amikor Lajos és az egykor morva őrgrófi méltóságot viselő apósa, az immáron német és cseh királlyá koronázott IV. Károly - a három esztendővel korábban tető alá hozott együttműködést erősítendő34 - Erzsébetet eljegyezték János Henrik morva őrgróf legidősebb fiával, az 1351-ben született Jodokkal (másként Jobs ttal). 35 Jodok IV. Károly unokaöccse volt, s szerepe ebben az időszakban azzal magyarázható, hogy Károly az ekkor egyetlen élő gyermekét, Katalint, IV. Rudolf osztrák herceghez adta nőül már 1353-ban.36 Jodok és Erzsébet tehát 1356-ban nem számítottak a Luxemburg-, illetve az Anjou-dinasztia elsőszámú örököseinek. 1360 őszén azonban fordult a kocka, és János herceg halálával Erzsébet lépett elő Lajos király egyetlen utódává, a magyar és esetlegesen a lengyel trón örökösévé, személye ezzel szemlátomást felértékelődött. 1361. február 2-án megerősítették a házasságra irányuló korábbi szándékot, ennek keretében Lajos ígéretet tett, hogy amint Erzsébet betölti a tizenkettedik életévét — vagyis a házassági szerződésekben már megszokottnak tekinthető törvényes kort -, átadják Jodoknak, akinek tízezer márka hozomány üti a markát, Lajos tehát ugyanakkora összeget ajánlott fel unokahúgával, mint amekkora az 1327. és az 1338. évi házassági szerződésekben a cseh hercegnőkkel járt.37 Hangsúlyozandó, hogy IV. Károly 1361. február 2-án még mindig nem mondhatott magáénak fiúutódot, huszonnégy nappal később azonban a helyzet megváltozott, ugyanis Nürnbergben megszületett a császár Vencel nevű fia, ami tovább erősítette a hatalma teljében lévő uralkodó pozícióit és a Luxemburg-dinasztia európai kilátásait.38 34 Az 1353. évi szövetségről lásd Skorka Renáta: A Habsburgok és a magyar Anjouk kapcsolatainak kronológiája IV. (Luxemburgi) Károly uralkodása alatt. Világtörténet (2014) 641. 35 Pór Antal: István úr árvája. Századok 35. (1901) 101. 36 Karl-Friedrich Krieger: Die Habsburger im Mittelalter von Rudolf I. bis Friedrich III. Stuttgart 2004. 131. 37 PórA.: István úr i. m. 102. 38 firgK Hönsch: Kaiser Sigismund. Herrscher an der Schwelle zur Neuzeit. 1368-1437. München 1996. 16. 1191
