Századok – 2021
2021 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: Alispánválasztás a középkor végi Magyarországon
ALI S PÁN VÁLASZTÁS A KÖZÉPKOR VÉGI MAGYARORSZÁGON 8-án elhunyt, legalább negyedik alispánságát töltötte, miközben az ispánok cserélődtek.96 A két tekintélyes nemes 1503-ban együtt képviselte megyéjét az országgyűlésen, de Osztrolucki 1517-ben, 1518-ban és 1527-ben is diétái követként mutatható ki, egyik alkalommal Radványi Boldizsárral együtt.97 Olykor egy-egy szolgabíró is érdemesnek bizonyult arra, hogy elnyerje az alispánságot, akár közvetlenül szolgabírósága után.98 Mindez inkább a megye választására és az ispán vagy megbízottja formális megerősítésére, kinevezésére utal, de természetesen semmit sem tudunk a két fél közötti egyeztetésekről vagy tárgyalásokról. 96 Arch. II. 385-388. - Halálának napja: Zólyom vármegye I. jegyzőkönyve, 170. (MNL OL Mikrofilmtár, X 1041. 43277. tekercs.). Csupán érdekességként jegyzem meg, hogy fiai néhány nappal a halála után átadtak a megyének az addig az apjuknál őrzött hat dekrétumot, egyéb királyi okleveleket „a megye kötetével” (jegyzőkönyvével) együtt és a 14 forint 80 dénárt tartalmazó megyei pénztárat {pe cunias comitatus). - György apósa, Osztrolukai Demeter 1493-1494-ben volt alispán (Arch. II. 384.). György eredeti neve Lukavicai volt, de feleségét a király fiúsította. Az ezzel kapcsolatban kibocsátott oklevelekből kiderül, hogy György az 1490-es években Václav Cic z Nemycevsi cseh királyi udvari marsall familiárisa volt (DF 254205., DF 254213.). 97 Arch. II. 513., 518., 520., MOE I. 129. - Mellettük 1505-ben és 1527-ben Micsinszki (Mikefalvi) György mutatható ki még országgyűlési követként, akinek alispáni említése 1526 előtt egyelőre nem ismert, 1527-ben viszont ő töltötte be a tisztséget: MNL OL P 46. 1. 1527. No. 4. 98 Illés István 1512-ben és Domonkos János 1522-ben: Arch. II. 385., 388. Domonkos közvetlenül a szolgabíróságból került az alispáni székbe (uo. 390.), Illésnél ez csak valószínűsíthető (uo. 389.). 99 Arch. IL 170-17L, 174-175. - Szerdahelyi Benedek 1495-1499 között szolgabíró, 1502-1510 között alispán; Assakürti János 1501-1512 között szolgabíró, 1512-1515 és 1516-1522 között alispán; Onori László 1501-1513 között szolgabíró, 1522-1525 között alispán. Okvetlenül érdemes hangsúlyozni annak az előbb említett jelenségnek a fontosságát, amikor a korábban szolgabíróként szolgáló nemes került az alispáni székbe. Láthatóan a Jagelló-kor egyik újdonságával állunk szemben, ami — pusztán formális logika alapján - alighanem az alispán megye általi választásának a következménye. Ha ugyanis a nemesi közösség immár nemcsak a szolgabírákat, esküdteket vagy a jegyzőt választhatta meg, hanem beleszólhatott az alispán kiválasztásába is, a megyei nemesség körében kialakulhatott egy hivatali előmenetelben megmutatkozó megyei karriertípus: egy nemes előbb szolgabíró lett, majd ha még inkább rászolgált a közösség bizalmára, akár alispánnak is megválaszthatták. Az alispán „választhatósága”, bármit is értünk ezen, egyes megyékben láthatóan felértékelte a szolgabírói tisztség értékét. A legjobb példa erre Nyitra megye esete. Itt 1502 és 1525 között a négy ismert alispán közül hárman megelőzőleg szolgabírák voltak. Egyikük egyértelműen szolgabíróként nyerte el az alispánságot, egy másiknál ez csak valószínűsíthető, a harmadiknál viszont kilenc esztendő telt el a két tisztségviselés között.99 Különösen Szerdahelyi Benedek esete tanulságos, aki egy tekintélyesebb, a nyitraszerdahelyi kastélyt birtokló nemesi családból származott. A megye örökös ispánja, Bácskái Miklós püspök 1501-1502 fordulóján az akkoriban elhunyt alispán helyére őt nevezte ki. Ismereteink szerint Szerdahelyi volt az utolsó, 120
