Századok – 2021

2021 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: Alispánválasztás a középkor végi Magyarországon

NEUMANN TIBOR aki ezzel együtt a nyitrai várnagyi tisztséget is viselte, azaz egyértelműen a püspök familiárisának tekinthető. Igen ám, de kinevezése előtt több éven át a megye egyik szolgabírájaként tevékenykedett (1495—1499). Ez aligha jelenthet mást, mint hogy a püspök fontosnak tartotta egy olyan személyt a szolgálatába vonni, aki már rá­szolgált a megye nemességének a bizalmára. Azt persze nem tudjuk, hogy mennyire egyeztetett az ügyben a megyével, de a bölcsnek tűnő döntés alighanem kedvezően járult hozzá az ispán és a megye kapcsolatához, aminek az lett a következménye, hogy Szerdahelyi három örökös ispán-püspököt is szolgálhatott várnagyként és alispánként.100 Nyitra megye archontológiájára rátekintve láthatjuk, hogy 1494- től csak olyan nemesek viselték az alispánságot, akik már megelőzőleg betöltötték valamilyen megyei tisztséget, illetve szolgálatot: ketten esküdtek voltak az 1480-as évek második felében, egyikük ugyanekkor alispán, majd következik a három em­lített szolgabíró, végül egyikükről tudni lehet, hogy korábban megyei követ volt.101 100 Arch. IL 170-171. 101 Arch. IL 170-17L, 177., 514. 102 „Vicecomites non per comitem solum, sed consensu totius comitatus iuxta regni decreta eligantur, et iurent statim; alioqui iudicio illorum nemo pareat, nec illius iuris administratio locum habeat.” Ma ­gyar országgyűlési emlékek történeti bevezetésekkel III. (1546-1556). Szerk. Fraknói Vilmos. (Monu ­menta Hungáriáé Historica 3/3.) Bp. 1876. 235. 103 „principales comites per dominum wayvodam, vicecomites vero ac iudices nobilium per uni­versitatem eorundem nobilium eligantur”. Magyar országgyűlési emlékek történeti bevezetésekkel II. (1537-1545). Szerk. Fraknói Vilmos. Bp. 1875. 161. (A forrásra W. Kovács András hívta fel a figyel­memet, amit ezúton is köszönök neki.) A felhozott példák jól mutatják, hogy az 1504. évi törvény intézkedése nem véletlenül hagyta nyitva azt a kérdést, hogy ki jelöli az alispánt, hiszen nem kí­vánta egységesíteni a megyénként eltérő szokásokat, amelyeket alapvetően az is­pán megyei pozíciója és a nemesség helyi érdekérvényesítő képessége alakított ki. Az alispánválasztás egységesülése még a 16. században sem következett be. A kö­vetkező törvényi szabályozás, az 1548. évi 70. cikkely legfeljebb a hangsúlyokat tette máshova, de ugyanazt írta elő: „Az alispánokat ne egyedül az ispán válassza, hanem az ország törvényei szerint az egész megye beleegyezésével válasszák meg, és azon nyomban tegyenek esküt.”102 Erdély hét megyéjében láthatóan könnyebb volt egységesen szabályozni a kérdést: itt már az 1540. évi tordai tartománygyűlés úgy rendelkezett, hogy az ispánokat továbbra is a vajda, az alispánokat és a szol­­gabírákat viszont a nemesek közössége válassza.103 * * * Tekintettel arra, hogy középkori kútfőink alig említik az alispánválasztás intéz­ményét, és néhány megyét —Barsot, Pozsonyt, Ugocsát és Zólyomot — leszámítva 121

Next

/
Oldalképek
Tartalom