Századok – 2021
2021 / 6. szám - HÁZASSÁGPOLITIKA, HONOR, HADJÁRATOK – TANULMÁNYOK AZ ANJOU-KORRÓL - Skorka Renáta: Érdekházasságok, kényszermátkaságok. A dinasztikus megállapodások politikai, gazdasági és jogi jellemzői a 14. századi Magyar Királyságban
ÉRDEKHÁZASSÁGOK, KÉNYSZERMÁTKASÁGOK után az özvegy Anna élete végéig élvezheti a somogyi, a verőcei és a pozsegai birtokállományt egyaránt, s amikor távozik az élők sorából, az általa hozott tízezer márkát vissza kell szolgáltatnia apjának, vagyis a cseh királynak, illetve az akkor élő törvényes örököseinek. Ameddig pedig ez a visszafizetés nem történik meg, a tízezer márkáért lekötött somogyi és verőcei birtokegyüttest János király és utódai élvezhetik. Azt is szabályozták a házassági szerződésben, hogy a magyar uralkodó a kérdéses összeget Trencsénben fizesse vissza úgy, hogy garantálja a summa biztonságos elszállítását a morva határig. Az oklevél nem tartalmazza, de a középkorban érvényes birtok- és kötelmi jogból, valamint a házassági vagyonjogból egyenesen következik, hogy a László által biztosított hitbér Anna halálával visszaszáll a férj családjára, azaz vélhetően az éppen aktuális királyné újfent birtokba veheti. A dinasztikus házasság fiaskója esetén tehát mindkét uralkodócsalád visszakapja azt, amit a házasság megkötésekor, úgymond a siker érdekében befektetett a frigybe. Ez a jelenség, továbbá az, hogy a hitbér fejében kötelezően birtokokat kötnek le a feleség számára, nem csupán az uralkodói családok esetében tekinthető bevett eljárásnak a korszakban. Az 1327 februárjában megfogalmazott nagyszombati szövetséglevélben oly körültekintően szabályozott házasságkötés Luxemburgi Anna és Anjou László között azonban nem következhetett be a szerződésben kikötött időpontban, tehát a pápai diszpenzációt követő fél éven belül, ahogy arra sem került sor, hogy Anna tizenkettedik életévében átadasson a magyar udvarnak, ugyanis László a nagyszombati egyezség aláírásának második évfordulóján, 1329 februárjában (alig négyesztendősen) meghalt. A korszakban kötött házassági szerződések az ilyen esetekre is felkészültek, János király és Károly király is egyaránt megfogalmazták, hogy a gyermekeik közötti házasság tervének zátonyra futása nem szülhet viszályt a felek között, nem húzhatja keresztül a politikai együttműködés szándékát, a kölcsönös segítségnyújtást. Sőt, elővigyázatosan azt is írásba foglalták a nagyszombati szerződésükben, hogy ha egyikük távozna az élők sorából, ennek gyermekeit, illetve azok jogait és javait a másik uralkodó megvédelmezi. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy Anna és László meghiúsult nászát követően 1338. március 1-jén a Luxemburgok és a magyar Anjouk újabb kísérletet tettek az 1332 novembere óta fennálló szövetségesi viszonyuk16 szorosabbra fűzésére. I. Károly és felesége, Piast Erzsébet, valamint János király és fia, Károly morva őrgróf ezúttal is a már fentebb tapasztalt körültekintéssel jártak el, midőn az ekkor tizenkétesztendős magyar trónörököst, Lajost és az őrgróf ez idő szerinti egyetlen gyermekét, Margitot egymással eljegyezték. A Visegrádon kötött megállapodás értelmében a cseh fél kötelezte magát, hogy a leányt — akiről tudjuk, 16 Skorka R.: A csökkentett vámtarifájú út i. m. 460., 469. 1186
