Századok – 2021
2021 / 6. szám - HÁZASSÁGPOLITIKA, HONOR, HADJÁRATOK – TANULMÁNYOK AZ ANJOU-KORRÓL - Skorka Renáta: Érdekházasságok, kényszermátkaságok. A dinasztikus megállapodások politikai, gazdasági és jogi jellemzői a 14. századi Magyar Királyságban
SKORKA RENÁTA hogy még 1342-ben sem tekintették törvényes korúnak - 1339. szeptember 29-én Brünn városában átadja az ott megjelenő magyar követeknek, az átadásra azonban csak akkor kerülhet sor, ha az elkövetkezendő másfél esztendőben nem szenved el olyan testi sérülést (talem corporalem non patiatur defectum), amely miatt Lajos jogosan visszautasíthatná, és felbonthatná jegyességüket. A hozomány és a hitbér kérdése 1338-ban is hangsúlyossá vált, ezek szerint a brünni átadáskor szintén megjelenő őrgróf a magyar megbízottaknak átad egy oklevelet, melyben hozomány címen (pro titulo dotis et dotalicî) tízezer márka prágai garast ígér — ezúttal márkánként hatvannégy garassal számolva - lánya kezével.17 Az összeg fejében vagy megfelelő zálogokat köt le, vagy kezeseket köteles állítani, s a kifizetésre az átadástól számított egy esztendő áll rendelkezésére, ha pedig a meghatározott időben csak a felét teljesíti, a másik részére továbbra is zálogot kell lekötnie. A morva őrgróf lányával tehát némileg tekintélyesebb hozomány járt, mint 1327-ben Annával, igaz azonban az is, hogy a kifizetés nem azonnal és nem egyösszegben történt, s az eltérés a pénz értékének romlásával is magyarázható. A magyar fél hasonlóan a nagyszombati szerződéshez, ezúttal is tizenötezer márkát ígér az Anjou-herceg hitbéreként (ratione donationis propter nuptias) a már korábban megismert módon ezen huszonötezer márka fejében lekötötték Szeged és Hasznos, más néven Becse várakat (castra nostra, videlicetZegedienum etHazinis alio nomine Beche) tartozékaikkal.19 Az okirat ugyan nem említi, hogy a kérdéses birtokok a királynéhoz tartoznának, mivel azonban a szegedi és a becsei uradalmak még 1382-ben is kimutathatók a királyné kezén,20 levonhatjuk azt a következtetést, hogy a beházasodó leányoknak hitbérként és hozományuk fejében az Anjou-udvar olyan birtokokat és jövedelmeket kötött le, amelyek egyébként is a királynét illették. Kikötötték továbbá, hogy Margit a fenti jószágokat majd a cseh házassági jog szokásainak megfelelően (iuxta consuetudinem nuptialis iuris regni Bohemiaê) bírhatja, ami nem jelenthetett mást, mint az 1327-ben Anna esetében részletezett jogrendet. Noha a visegrádi szerződés pontjait március 22-én Károly 17 A 64 garasos cseh márkát egy budai márka finom ezüsttel tekintették azonos értékűnek, és a 14. század első felében 64 garas 4 aranyforinttal volt egyenlő. Engel P.: 14. századi magyar pénztörténet i. m. 34. 18 A hitbérként való értelmezése: dós est donatio propter nuptias uxori a marito facta. Vö. Illés József: A magyar házassági vagyonjog az Árpádok korában. Bp. 1900. 16. 1. jegyz. 19 Codex diplomaticus et epistolaris Moraviae. Urkundensammlung zur Geschichte Mährens I-XV. Hrsg. Berthold Bretholz et al. Brünn 1836-1903. (a továbbiakban: CDM) VII. 136-137.; Anjou-kori oklevéltár I-XV, XVII-XXXVIIL, XL., XLIL, XLVI-XLIX., L. Szerk. Almási Tibor et al. Szeged-Bp. 1990-2020. (a továbbiakban: AOkl.) XXII. 97. sz. 20 Zsoldos A.: Árpádok és asszonyaik i. m. 180., Becse és Szeged vára még Luxemburgi Zsigmond halálát követően is kimutatható királynéi kézen. Vö. C. Tóth Norbert: Szilágyi Erzsébet „udvara”. In: Márvány, tárház, adomány. Gazdaságtörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Szerk. Kádas István - Skorka Renáta - Weisz Boglárka. Bp. 2019. 55. 1187
