Századok – 2021
2021 / 6. szám - HÁZASSÁGPOLITIKA, HONOR, HADJÁRATOK – TANULMÁNYOK AZ ANJOU-KORRÓL - Skorka Renáta: Érdekházasságok, kényszermátkaságok. A dinasztikus megállapodások politikai, gazdasági és jogi jellemzői a 14. századi Magyar Királyságban
SKORKA RENÁTA morvaországi Magyarbrodon tízezer márka cseh garast (márkánként ötvenhat garassal számolva)12 hozomány címén átadjon {nomine dotalicii assignare). Az öszszeg nagyságára nézve a határozat rendkívül körültekintően azt is hangsúlyozza, hogy miután a magyar fél átveszi a summát, a cseh királynak még garantálnia kell a pénzt szállító személyek biztonságos közlekedését Trencsén váráig. Cserébe Károly is fiának hitbérére {pro dotalicio sepedicti filii nostri) biztosított tizenötezer márka ezüstöt.13 Az említett összegek a házasságban Anna anyagi biztonságát hivatottak szolgálni, jól látszik ez abból is, hogy az együttesen huszonötezer márkát kitevő összeg fejében a magyar uralkodó birtokokat kötött le, méghozzá olyan területeken, amelyek a Magyar Királyságban bizonyíthatóan már az előző század óta királynéi kezén voltak, ez alkalmasint azt jelenti, hogy a nagyszombati szerződés megfogalmazásakor éppen Piast Erzsébet birtokolta őket. Az Anna által hozott tízezer márkát ugyanis - az oklevél megfogalmazása szerint - királynéi városokban {in civitatibus reginalibus) és falvakban kötötték le. A felsorolásban szereplő települések között nagy számban tűnnek fel a királynéi birtokállomány részét képező, elsősorban a Somogy megyei segesdi ispánsághoz14 tartozó mezővárosok és falvak: Segesd, Lábod, (Kálmán)csehi, (Alsó)aranyos, Szabás, Nagyatád és Kisatád, Bolhás, Ötvös, Darány, (Erdő)csokonya, Újlak és a Verőce megyei Verőce, Szentambrus és azok valamennyi tartozéka, illetve haszonvétele. A tizenötezer márkáért a 13. században szintén a királynéi magánuradalmak közé tartozó15 teljes Pozsega megyét kötötték le, valamennyi várával, városával, falujával, mezővárosával és minden tartozékával. A korszak dinasztikus érdekeket szem előtt tartó felfogásában sikeresnek azt a házasságot tekintették, amely termékenynek bizonyult, s lehetőség szerint fiúutódok születtek belőle. Ezen szempontokat sem hagyta figyelmen kívül a nagyszombati szerződés, amely megszabta, hogy László elhalálozása esetén, ha egy vagy több fiúutóda lenne, a Magyar Királyságot ők öröklik, azaz az Anna számára lekötött területek is tulajdonukba kerülnek. Ha csak lányaik lennének, azok a Magyar Királyságban meghonosodott szokás szerint örökölnek majd. Ha azonban a házasság a középkori értelemben nem bizonyul sikeresnek, vagyis gyermektelen marad, László halála 12 Az 56 garasos cseh márkát egy budai márka közönséges ezüsttel tekintették azonos értékűnek, és a 14. század első felében 56 garas 3,5 aranyforinttal volt egyenlő. Engel Pál: A 14. századi magyar pénztörténet néhány kérdése. Századok 124. (1990) 34. 13 A forrás mindkét esetben a dotalicium kifejezést használja, amelyet Anna esetében azért értelmezünk hozományként, mert a cseh királyi hercegnő által hozott összeg gyermektelenség esetén a rendelkezés értelmében visszaszáll annak családjára. László esetében a dotalicium kifejezést Werbőczy meghatározása alapján értelmezzük hitbérként. Vö. Magyar Törvénytár 1000-1895. Werbőczy István Hármaskönyve — Corpus Juris Hungarici. Millenniumi emlékkiadás 2. Szerk. Márkus Dezső. Bp. 1897. (a továbbiakban: Hármaskönyv) 172. 14 Zsoldos Attila: Az Árpádok és asszonyaik. A királynéi intézmény az Árpádok korában. Bp. 2005. 43. 15 Uo. 171. 1185
