Századok – 2021

2021 / 6. szám - HÁZASSÁGPOLITIKA, HONOR, HADJÁRATOK – TANULMÁNYOK AZ ANJOU-KORRÓL - Csukovits Enikő: I. (Nagy) Lajos magyar király útja Nápolyba

I. (NAGY) LAJOS MAGYAR KIRÁLY

ÚTJA NÁPOLYBA

Lajos és serege sehol nem időzött hosszan. Bertrand

aquileiai

pátriárka vendégszeretetével sem élt vissza,4

december 2-án már Sacilénél járt, a következő napon pedig megérkezett a padovai területen fekvő, erődített Cittadellába.5

Velencét, amely az előző évben Záránál térdre kényszerítette, amennyire csak tehette, elkerülte, a városállam által küldött követséget sem fogadta.6

A magyar király nem vonult be Padovába sem, noha személyesen maga Giacomo

da

Carrara, a

város ura invitálta. Giacomo

komolyan

készült a magyarok érkezésére. Nagy sereget várt, amelynek ellátására bőséges élelmiszerkészletet halmozott fel, így meglepődve tapasztalta, hogy a magyar sereg nem számlál többet ezer lovasnál. A készletek feléléséhez ráadásul elég idő sem állt rendelkezésükre - a magyar király a padovai meghívást is azzal utasította vissza, hogy siet Apuliába, fivére halálának megbosszulására.7

Csak egy éjszakát töltött Cittadellában, december 4-én már meg is érkezett útja következő állomására, az egy napnyi járóföldre fekvő Vicenzába.

4 VI. Kelemen pápa egy 1347. szeptemberi levele szerint a pátriárkáról Avignonban úgy tartották, különösen jó viszonyt tart fenn a magyarokkal - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Diplomatikai Fényképgyűjtemény (a továbbiakban: DF) 291872. Anjou-kori oklevéltár. Documenta

res Hungaricas tempore

regum

Andegavensium

illustrantia.

Szerk.

Almási Tibor et

al. Bp.-Szeged 1

990-. XXXI. 868. sz.

5 Eodem

millesimo, de mense decembris. Rex Ludoycus recessit de Ungaria et iter adripuit in Apuliam, ut vindictam sumeret de morte fratris sui antedicti; et aplicuit Udinem, deinde Sacilem, deinde in districtu Padue ad Cittadellam - Chronicon Estense cum additamentis usque ad annum 1478. A cura di Giulio

Bertoni

e

Emilio

Paolo Vicini.

(Rerum Italicarum scriptores [a

továbbiakban: RIS]

XV/III.)

Città di

Castello 1908-1929. 156.

6 M. Florianus: Chronicon Dubnicense. (Historiae Hungaricae fontes domestici I. Scriptores III.) Quinqueecclesiis, 1884. 149.; Küküllei

János: Lajos király krónikája - Névtelen szerző: Geszta Lajos királyról. Ford., utószó, jegyz. Kristó Gyula. (Milleniumi magyar történelem) Bp. 2000. 48.

7 II signore di Padova

gli

andó incontro a

farli

onore,

e

profferendoglisi con

D

cavalieri, ma peró non voile entrare

in

Padova - Cronica di Giovanni Villani

i.

m. 1610-1611.; Et

adi iii

andoe a

Citadella del contado de Padoa, dove fuo molto

honorato

da

meser lacomo da Charara, segnore de Padoa - Corpus chronicorum

Bononiensium. A

cura di

Albano Sorbelli.

(RIS

XVIII/I.) Città

di

Castello- Bologna 1906-1939. vol. 2. 579.; A di 3. andó

a

Cittadella del Contado di Padova, dove fu molto

onorato da Messer Jacopo da Carrara Signor di Padova - Historia

Miscella Bononiensis ab

anno MCIV usque

ad

annum

MCCCXCIV,

auctore

praesertim fratre Bartholomaeo della

Pugliola

ordinis Minorum. (RIS

XVIII.)

Mediolani 1731. 408.; Cum Rex intravit hortum Paduae, Magnus Jacobus

cum suis militibus sine armis occurrit, et receptus honorifice a Rege intraverunt pariter Cittadellam, ubi fuit tanta copia victualium, quod Rex proprie mirabatur. Tunc non habebat mille equos; sed quasi pacificus procedebat. Dominus Rex tamquam privatus habuit in colloquio Dominum Paduae, quem rogavit videre Paduam regiam pacificam. Rex recusavit festinans in Apuliam ad vindictam fratris sui dilecti. - Cortusii Patavini duo, sive Gulielmi et Albrigeti Cortusiorum Historia de novitatibus Paduae et Lombardiáé

ab

anno MCCLVI usque ad MCCCLXIV. (RIS

XII.)

Mediolani 1728. 925.

8 A

korabeli itáliai államokra az újabb irodalomból elsősorban lásd Isabella

Lazzarini:

L

’Italia

degli

Stati territoriali. Secoli

XIII-XV. Roma-Bari 2003.; illetve Lo Stato

del

Rinascimento

in

Italia 1350

— 1520. A

cura di

Andrea Gamberini-Isabella

Lazzarini. Roma

2014.

Az Eszak-Itáliát átszelő egyik legfontosabb útvonal mentén fekvő Vicenza

a 14. század elejétől a veronai Della

Scalák

uralma alatt élte életét.8

A család élén ekkor Mastino

Della

Scala állt;

a magyarokat Vicenzában fivére, Alberto,

1168