Századok – 2021
2021 / 6. szám - HÁZASSÁGPOLITIKA, HONOR, HADJÁRATOK – TANULMÁNYOK AZ ANJOU-KORRÓL - Csákó Judit: Zára 1345–1346. évi velencei ostroma a narratív kútfők tükrében
CSÁKÓ JUDIT A zárai kudarc okai Jól ismert, hogy Lajos Zára alatt elszenvedett vereségének okairól a magyar történeti tradíció egymással szöges ellentétben álló vélekedéseket őriz. Küküllei János úgy tudja, hogy „a király hadserege erősen fáradozott az erősség [tudniillik a velencei favár — Cs. JJ bevételén”, ám „azt — mivel túlságosan erős és szilárd volt — nem tudta elfoglalni”.99 A Névtelen Minorita ezzel szemben a következőképpen tájékoztat bennünket: „De minthogy a harcosok vezéreinek és elöljáróinak akaratát — mint mondják — a velenceiek forintja megrontotta, az a király úr tiszta és becsületes akaratával nem egyezett, ezért a sereg elöljárói áruló módon nem bocsátkoztak összeütközésbe”.100 A velenceiekkel való tárgyalásokat el nem utasító, az ellenfél pénzét elfogadó magyar bárók motívuma az itáliai és dalmát kútfőkben is jelen van. Míg a Chronica Jadretina mit sem tud az árulásról - a velencei szerző hallgatása abban is magyarázatát lelheti, hogy a történetíró nem kívánta a vesztegetési kísérletek említése révén kisebbíteni a köztársaság haderejének érdemeit —,101 addig négy elbeszélő forrás is akad, amely a Névtelen Minoritáéhoz hasonló magyarázatot szolgáltat a magyar sereg kudarcára.102 99 KJN 18. 100 KJN 45. 101 Chron. Jadretina 114-119. 102 A forrásokat összegyűjti Domanovszky S. - Vértesy J.: Nagy Lajos i. m. 917. 5. és 6. jegyz. Lásd továbbá Domanovszky Sándor:A Dubnici Krónika. Századok33. (1899) 226-256.; 342-355.; 411-451., itt: 414.; Jászay M.: Velence és Magyarország i. m. 52. 103 „Sçpius per Venetorum missos rex exquisitus fuerat, ut ipsi possent cum dicto rege aliquos conferre sermones. Quibus rex nec licentiam accedendi tribuebat nec ipsos tantum audire consentiebat. Sed ex quo Veneti cum ipso rege oretenus fari non presummerent, cum sublimioribus Vngaris ac bano Bosnensi ceperunt adinuicem amicari nec non inter se conficientes quoddam proditionis et conspirationis genus, quod statim indicare promittimus”. Obsidio Jadrensis 237. (II, 8). Az egymástól független híradások sorában elsőként említhetjük a kérdéshez a legtöbb információt kínáló Obsidio Jadrensist, amely a következőket állítja: „A királyt gyakorta keresték a velenceiek küldöttei, hogy vele megbeszéléseket folytathassanak. Az uralkodó sem nem adott azonban engedélyt arra, hogy a színe elé járuljanak, sem pedig nem egyezett bele abba, hogy meghallgassa mondandójukat. Mivel a velenceiek ily módon nem remélhették tehát, hogy szót érthessenek a királlyal, a magyar előkelőkkel és a bosnyák bánnal kezdtek barátkozni, s elhintették közöttük annak az árulásnak és összeesküvésnek a magvát, amelyet rögtön meg is fogunk jelölni.”103 A július 1-jei események elbeszélésére rátérve a krónikás valóban elő is adja, hogy a záraiak egy kisebb - szerinte ötven főből álló — magyar csapattal rohamot intéztek a sticatum ellen, Lajos haderejének nagyobbik része azonban tétlenül szemlélte, amint a velenceiek visszaszorították a támadókat. Az ismeretlen történetíró Kotromanics Istváné mellett Lackfi István 1157
