Századok – 2021
2021 / 6. szám - HÁZASSÁGPOLITIKA, HONOR, HADJÁRATOK – TANULMÁNYOK AZ ANJOU-KORRÓL - Csákó Judit: Zára 1345–1346. évi velencei ostroma a narratív kútfők tükrében
ZÁRA 1345-1346. ÉVI VELENCEI OSTROMA A NARRATÍV KÚTFŐK TÜKRÉBEN erdélyi vajda felelősségét emeli ki.104 A motívum a velencei hagyományban sem teljesen ismeretlen: a Pietro Giustinaninak tulajdonított krónika úgy fogalmaz, Lajos tanácsosaitól becsapva veszítette el az ütközetet, s távozott szégyenszemre az Adriai-partvidékről.105 104 Obsidio Jadrensis 237. (II, 9). 105 Veneriarum historia i. m. 228. 106 Marcha de Marco Battagli i. m. 53. 107 A három Villani krónikája i. m. 131. Az olasz nyelvű szöveget lásd Villani, G.: Nuova Cronica i. m. III. 436. 108 Domanovszky S. - Vértesy J.: Nagy Lajos első hadjárata i. m. 917-918. 109 Baumgarten E: Forrástanulmányok i. m. 112-119. 110 Bánlaky [Breit] J: A magyar nemzet hadtörténelme i. m. VIII. 20—21.; Kristó Gy: Az Anjou-kor háborúi i. m. 107-108. Ellentétesen vélekedett ugyanakkor Jászay M.: Velence és Magyarország i. m. 51-52. 111 Csukovits E. : Az Anj ouk Magyarországon II. i . m. 62. A Velencén kívül keletkezett itáliai krónikák sorában kettő is akad, amelyet az itt bemutatni kívánt hagyományhoz kapcsolhatunk. Míg Marco Battaglinál csupán egy rövid említés erejéig olvashatunk arról, hogy Lajos seregének egy része árulónak bizonyult,106 addig Giovanni Villani további részletekkel is szolgál a történésekről. A témába vágó sorokat teljes terjedelmükben idézzük: „A velenceiek állandó alkudozásban álltak a királlyal követek útján, hajókat ígértek neki segítségül az Apuliába való átkelésre, de a maguk uralma alatt akarták tartani Zárát, némi felsőbbségi adót juttatva neki. E feltétel azonban nem tetszett a királynak, s így semmi sem lett belőle. A velenceiek azonban pénzükkel megvesztegettek néhányat az ő magyar bárói közül, akik hűtlenül azt tanácsolták uruknak, hogy térjen vissza Magyarországba, mivel azon évben az élelmiszer nagyon drága volt Itáliaországban, ami részben igaz is volt, s hajókat sem rendelt az Apuliába való átkelésre.”107 A tudósítások megbízhatóságával kapcsolatban a szakirodalom állásfoglalása korántsem volt egységes. Míg Domanovszky (és Vértesy) elfogadták az általuk főforrásként használt Obsidio tanúságát, 108 addig az események vizsgálatába a Chronica Jadretinát is bevonó Baumgarten egyértelműen elutasította, hogy árulás történt volna.109 Az újabb irodalom többnyire Domanovszkyval látszik egyetérteni: a hadtörténeti összefoglalások - a Dubnici Krónika és a Zárai Névtelen nyomán — megemlékeznek arról, hogy a magyar hadak elutasították a velenceiekkel való megütközést.110 A kérdésnek a Lajos király uralkodásáról szóló monográfiájában a legutóbb figyelmet szentelő Csukovits Enikő köztes álláspontra helyezkedik, amikor úgy fogalmaz: még ha a velencei fél vesztegetési kísérletére sor került is, az árulás aligha lehetett olyan látványos, mint ahogyan azt az Obsidio kétség kívül pártos szerzője állítja.111 1158
