Századok – 2021
2021 / 6. szám - HÁZASSÁGPOLITIKA, HONOR, HADJÁRATOK – TANULMÁNYOK AZ ANJOU-KORRÓL - Csákó Judit: Zára 1345–1346. évi velencei ostroma a narratív kútfők tükrében
ZÁRA 1345-1346. ÉVI VELENCEI OSTROMA A NARRATÍV KÚTFŐK TÜKRÉBEN város felmentését. A részletesebb híradások a sereg összetételére is következtetni engednek. Giovanni Villani azt írja, hogy a király „3000-nél [az eredeti szövegben: 30 000-nél — Cs. JJ több magyarral s némettel, nagyobbrészt lovassal, köztük 20 000 jó íjász, a többi kiváló lovas” érkezett meg Szlavóniába.92 Peter Suchenwirt egyik költeménye is megerősíti, hogy valóban harcoltak német lovagok Lajos zsoldjában. Az osztrák herold úgy tudja ugyanis, hogy amikor az uralkodó „hatalmas sereggel, hatvanezernél több emberrel” táborozott Záránál, Ulrich von Cilly gróf is részt vett a harcokban.93 Az Obsidio névtelen szerzője horvátokat, bosnyákokat, jászokat, kunokat vagy cseheket is említ az adriai város falai alatt összegyűlt katonák soraiban.94 Bőbeszédűbb forrásaink ugyancsak kitérnek arra, kik voltak Lajos szövetségesei. A Magyarországról érkező hadak nem csupán Alsólendvai Miklós szlavón és Kotromanics István bosnyák bánok seregeivel egészültek ki a Délvidéken:95 csatlakoztak a sereghez Bertrand aquileiai patriarcha csapatai is.96 A Chronica Jadretina azzal kapcsolatban tartott fenn egyedi értesülést, hogy a horvát urak mely tábort választották a konfliktus idején. A velencei szerző megjegyzi, hogy míg Gergely corbaviai gróf és a segniai grófok fegyveresen is támogatták a királyt, addig Pál ostrovicai vagy Mladen klisszai grófok Velence hűségén maradtak.97 A dalmát és itáliai krónikások előadásai nem szólnak ugyanakkor arról, hogy bárói és főemberei közül kik kísérték el az ifjú uralkodót az Adriai-tenger partjára. Az eseményekről minuciózus részletességgel tudósító Obsidio Jadrensis kizárólag Lackfi István erdélyi vajda személyét emeli ki (amint azt alább látni fogjuk, meglehetősen negatív szerepben tüntetve fel a nápolyi hadjáratok későbbi hősét).98 A tudósításokat áttekintve meglepőnek tűnhet, hogy a krónikások által komolynak ítélt haderő gyorsan alulmaradt Velencével szemben, és a vereséget követően a király rögtön távozott is a hadszíntérről. 92 A három Villani krónikája i. m. 131. A fordításban — hibásan — háromezer fos sereg szerepel, az adatot javítottam. [Cs. J.] „Ma que ’ di Giadra dubitando ehe per lungo assedio non mancasse loro la vettuaglia, rimandaro per lo re d ’Ungheria; il quale sentendo ció per messaggi di quelli di Giadra, e per seguire la sua impresa di venire in Puglia, ritornó inn-Ischiavonia con piti di XXXm tra Ungheri e Tedeschi, a cavallo la maggiore parte, ehe bene i XX m erano arcieri, e gli akti buoni cavalieri”. Villani, G.: Nuova Cronica i. m. III. 435. 93 Bleyer J.: Magyar vonatkozások i. m. 903. 94 Obsidio ladrensis 916.; Domanovszky S. - Vértesy J.: Nagy Lajos i. m. 916. Lásd továbbá Chron. Jadretina 102. 95 Obsidio Jadrensis 237., 241., 243-244. 96 Uo. 235.; Vitae patriarcharum Aquileiensium i. m. coli. 54. 97 Chron. Jadretina 102-104.; Baumgarten E: Forrástanulmányok i. m. 331-332. 98 Obsidio Jadrensis 241. Laki! István pályafutása kapcsán lásd Farkas Csaba: Egy udvari katonabáró I. Károly szolgálatában. Lackfi István és az Anjouk Magyarországa. In: Középkortörténeti tanulmányok 10. A X. Medievisztikai PhD-konferencia (Szeged, 2017. június 7-9.) előadásai. Szerk. Szanka Brigitta et al. Szeged 2018. 13-33.; CsukovitsEnikő-. Lackfi István Apuliában. In: Testimonio litterarum. Tanul mányok Jakó Zsigmond tiszteletére. Szerk. Dáné Veronka - Lupescuné Makó Mária - Sipos Gábor. Erdélyi Múzeum Egyesület, Kolozsvár 2016. 61-68. 1156
