Századok – 2021
2021 / 6. szám - HÁZASSÁGPOLITIKA, HONOR, HADJÁRATOK – TANULMÁNYOK AZ ANJOU-KORRÓL - Csákó Judit: Zára 1345–1346. évi velencei ostroma a narratív kútfők tükrében
CSÁKÓ JUDIT utóbb a győzelem még értékesebbnek tűnjék — kevés reménnyel kecsegtetőnek festi le.87 87 Uo. 102. 88 A három Villani krónikája i. m. 131. Az olasz nyelvű szöveget lásd Villani, G.: Nuova Cronica i. m. III. 436. Az alfejezetben tárgyalt események kapcsán lásd Domanovszky S. - Vértesy J.: Nagy Lajos i. m. 788-799., 905-915. 89 Obsidio ladrensis 229. (II, 6). 90 Corpus chronicorum Bononiensium i. m. II. 542. Vö. Polyhistoria fratris Bartholomaei Ferrariensis i. m. coli. 781. 91 A kérdéshez vonható forrásokat összegyűjtötte és értesüléseiket áttekintette Domanovszky S. - Vértesy J.: Nagy Lajos i. m. 915. Az elmondottak érzékeltetik: Lajos július 1-jén elszenvedett kudarca mindkét háborús fél történeti hagyományában kulcsmomentuma az ostrom históriájának. Azt, hogy az adriai hadszíntérre siető magyar király az európai nagyhatalmi politika jelentős szereplőjének számított, nem csupán a velencei és a dalmát tradíció jelzi: hasonló következtetésre juthatunk akkor is, ha Giovanni Villani beszámolóját olvassuk. A firenzei történetíró, aki rövid tudósításában kiemeli, hogy az uralkodó érkezését hírül véve a velenceiek először nem vállalták az ütközetet, hanem „több napon át nagy félelem s élelemhiány között bástyájuk mögé zárkózva maradtak”, egy közszájon forgó történetet is rögzít a királlyal kapcsolatban. Az Obsidió^n nem szereplő anekdota szerint Lajos nem csupán élelmiszerekkel látta el az ostromlottakat, hanem „ismeretlenül személyesen is bement [tudniillik a városba - Cs. JJ, hogy bátorságot öntsön a záraiakba”.88 Az álruhás uralkodó históriája arra vall, hogy az ifjú királyt karizmatikus egyéniségként tartották számon. Lajos serege Forrásaink, még ha a témát nem is tárgyalják kimerítően, arról a seregről is kínálnak néhány adalékot, amely a sorsdöntő július 1 -jei napon alulmaradt Velencével szemben. A krónikások előszeretettel adnak hírt a haderő létszámáról: az erre vonatkozó becslések azokban a beszámolókban is feltűnnek, amelyek csupán szűkszavúan tájékoztatnak a hadjárat eseményeiről. Rögtön le kell szögeznünk ugyanakkor, hogy a különféle elbeszélések egymástól igencsak eltérő számadatokat tárnak elénk. Domanovszky megítélése szerint túlzónak kell ítélnünk az Obsidio azon értesülését,89 miszerint Lajos zászlai alatt százezres haderő állt volna szemben a velenceiek tengeri és szárazföldi erejével. Sokkal inkább hajlott arra, hogy nagyobb hitelt tulajdonítson az alacsonyabb létszámot - mintegy 20 ezer főt90 - megjelölő tudósításoknak.91 A kérdést aligha dönthetjük el teljes bizonyossággal, ám a leírások mindenképpen azt sejtetik, hogy Lajos a kor társak szemében igen jelentősnek számító katonai erővel kísérelhette meg az ostromlott 1155
