Századok – 2021
2021 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Andrei Nacu: Scaunele săseşti în documente cartografice din secolele XVI–XVIII. (Bartos-Elekes Zsombor)
TÖRTÉNETI IRODALOM zők, míg a szász székek nevei szinte hiányoznak róluk (eközben a székely székek rendszeresen szerepeltek a térképeken, és a vármegyék is fokozatosan térképre kerültek). A 7. fejezet a Habsburg uralom alatt álló Erdélyt tárgyalja, amikor a katonai térképezés már felülmúlta a polgári térképkészítés eredményeit. A munkába négy, egyre részletesebb Habsburg-térkép került be. Az elsőn, Viscontién már 140 királyföldi település jelent meg, a későbbieken pedig (szinte) az összes település rajta van. A munkában nem szerepel, hogy az előző korszak országtérképeihez képest ekkor már Erdély kisebb igazgatási egységeiről is készültek térképek. Szászföldről nem, de Székelyföldről már készült önálló térkép ekkoriban (Lakatos István, 1702). A szerző utal (98.) a kutatásával párhuzamosan feldolgozott, Hevenesi-féle kéziratos Magyarország-megyeatlaszra a 17. század végéről {Bartos-Elekes Zsombor: Map pae Comitatuum Transylvaniae. Kolozsvár 2020). Ugyan e térképsorozat részben Viscontimásolat, de a téma szempontjából relevánsak a kivágatok, a székek térképi megnevezése és a székhatárok jelölése. Ezek a szász székek első (és egyben utolsó) önálló térképei. A térképrajzoló először tagolta Királyföldet székekre, öt széket különítve el. A könyvben csak említés szintjén szerepel a Müller-féle kéziratos Erdély-térkép, amely ugyancsak Visconti-másolat. Müller is mert, 1709-es (Erdélyt is tartalmazó) Magyarország-térképe mellett erre az alig ismert Erdélytérképre a szerző is felhívta a figyelmet, de nem bocsátkozott annak részletes elemzésébe. Érdemes lett volna, hiszen itt újabb négy szék (magyar) megnevezése és határai szerepelnek. E térképen vált teljessé elsőként a kilenc szász szék neveinek és határainak jelölése. A Weiss-fele Erdély-térkép (1735) kéziratos eredetije és Lutsch Erdély-térképe (1751) már szinte az összes települést ábrázolta. A könyv történeti földrajzi eredményei éppen e térképekkel kapcsolatban, leginkább azonban az első katonai felmérés feldolgozásánál domborodnak ki. A szerző itt tárgyalja a domborzati és víznevek eredetét; mennyiségi adatokkal illusztrálja az erdők területváltozását, és emellett 262 malmot, szőlőket, a kenyérmezei csata helyszínét, a székhatárok apró változásait, eltűnt falvakat, templomokat és várakat, 40 postaútmenti fogadót, hidakat és kompokat azonosít. A kategorizálás sokrétű, a megfigyelések alaposak. A mellékletben a szerző négy 16. századi térkép királyföldi névanyagát sorolja fel székenként, német nyelvű iratokat közöl az első katonai felmérésben résztvevő személyekről, valamint a királyföldi települések területére vonatkozó számításokat ad meg. Az irodalomjegyzék túllép a nyelvhatárokon, elsősorban román, német, magyar és angol tételeket tartalmaz. A forrásként felhasznált térképeket főleg nagyszebeni, budapesti, bécsi és müncheni térképtárakban őrzik. Kiemelhető a 70 színes ábra is: ezek többnyire régi térképek részletei, de megtalálhatók köztük a szerző saját történelmi térképei vagy térinformatikai elemzései is. A munka végül hat A/3-as méretű, saját készítésű, egységes és igényes jelkulcsú, színes térképpel egészült ki. A dolgozat hátterében komoly méretű térinformatikai adatbázis áll, amelyet 4000 elem alkot: a település- és víznevek mellett erdőfoltok, építmények stb. Összességében a munka átgondoltan strukturált, könnyen használható, információgazdag, lényegre törő, a fogalmakat tisztán használja, objektív és korrekt, formailag letisztult. Módszerei korszerűek, különös tekintettel a térinformatika történeti földrajzi alkalmazására. A szerző megállapításai figyelemreméltók, számos új ismerettel gazdagította az eddigi tudásunkat. A felhasznált forrásbázis és a szakirodalom gazdag és nyelvileg sokrétű. A hiányosságok említésével csak a további kutatást, valamint egy esetleges új kiadást kívántam elősegíteni. Bartos-Elekes Zsombor 1117
