Századok – 2021
2021 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Jeszenszky Géza: Lost Prestige. Hungary’s Changing Image in Britain, 1894–1918 (Szeghő Patrik)
TÖRTÉNETI IRODALOM Jeszenszky Géza LOST PRESTIGE Hungary’s Changing Image in Britain, 1894-1918 Helena History Press, Reno 2020. 411 oldal Jeszenszky Géza a történészek között azon kevesek egyike, akik nemcsak írtak a történelemről, de alakították is azt. A rendszerváltás és közéleti szerepvállalása előtt az Országos Széchényi Könyvtár tudományos munkatársaként dolgozott, ahol szombatonként beszélgetős szemináriumokat tartottak a fiatal munkatársakkal közösen. Az egyik ilyen alkalom keltette fel figyelmét a magyarországi nemzetiségi kérdés brit vonatkozásai iránt a dualizmus korában. A kezdeti érdeklődést tudományos kutatómunka követte. Vizsgálódásait végül 1986-ban Az elveszett presztízs. Magyarország megítélésének megváltozása Nagy-Britanniában (1894—1918) című könyvében adta közre, amely azóta két - bővített - kiadást (1994., 2020.) is megért magyar nyelven, s immáron a nem magyar anyanyelvű közönség számára is elérhetővé vált. A Lost Prestige - kisebb kiegészítésékkel ellátva - a magyar nyelvű második kiadáson (1994) alapul, s benne a szerző utalást tesz az azóta keletkezett, a téma szempontjából releváns szakirodalomra is. Az angol fordítás megjelenése azért is jelentős, mert bővíti a dualizmus kori Magyarország történetéhez kapcsolódó, magyar származású szerzők által jegyzett, igényes angol nyelvű szakirodalom ezidáig szűk listáját, s kiválóan kiegészíti a Harry Hanak (Great Britain and Austria-Hungary During the First World War. A Study in the Formation of Public Opinion. London 1962.) és Péter László (Hungary ’s Long Nineteenth Century. Ed. Miklos Lojkó. Leiden 2012.) által korábban közzétett munkákat. Jeszenszky a Lost Prestige-hen arra keresi a választ, hogy miként veszíti el Magyarország a 20. század eleji presztízsét Nagy-Britanniában, továbbá azt vizsgálja, hogy milyen mértékben járult hozzá a hírnév el tékozlása a történelmi Magyarország feldarabolásához az első világháborút követően. A munka megbízható részletességgel tárja fel mindazokat a brit csatornákat, amelyek révén a Magyarországgal kapcsolatos kezdeti ismerethiány helyébe szélesebb körű tájékozottság lépett a szigetországban, s rávilágít, hogy mindez az első világháborúhoz közeledve, a Nagy-Britanniát érő német kihívás tükrében hogyan formálta Magyarország megítélését. A könyv az angol és magyar nyelvű elsődleges források széles skálájából merít, széles körben használva korabeli napilapokat, hetilapokat, folyóiratokat, kormányzati iratokat, valamint magán- és hivatalos levelezéseket is. A nyolc fejezetből álló mű első hét fejezete időrendben bontja ki a nagy-britanniai Magyarország-kép változásának állomásait a dualizmus utolsó két évtizedében. Az utolsó fejezetben Jeszenszky nemcsak áttekinti a történelmi Magyarország felbomlásához vezető utat a csökkenő presztízs szempontjából, de mérleget is állít a korabeli magyar politikai elit szerepéről az országvesztésben. A szerző a századelőn tapasztalt újdonsült brit magyarbarátság előzményeit az 1848-1849-es szabadságharchoz, a Kossuth Lajos köré épülő bátor, szabadságszerető nép mítoszához vezeti vissza, s találóan állapítja meg, hogy a két ország történelmi kapcsolódási pontjai önmagukban nem voltak elegendők ahhoz, hogy Magyarország a 19. század végére „Kelet Angliájává” avanzsáljon a szigetország közvéleménye előtt. A presztízsnövekedés okait Jeszenszky a brit külpolitika hagyományos irányvonalában látja, amely a kontinentális erőegyensúly fenntartásához nélkülözhetetlen kulcsországként tekintett a Habsburg Birodalomra. A 19. század végén Nagy-Britannia felfedezte Magyarország jelentőségét a dunai kettős monarchia életében: a föderalizált Ausztriához képest kompaktabb Magyarország nemcsak a birodalom stabilabb részének tűnt, de egyben az osztrák nagynémet érzelmek és a túlzóan németbarát külpolitika ellenpólusaként is a brit érdekek hasznára volt. A szerző azon megállapításai, miszerint a duSZÁZADOK 155. (2021) 5. SZÁM 1118
