Századok – 2021
2021 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Andrei Nacu: Scaunele săseşti în documente cartografice din secolele XVI–XVIII. (Bartos-Elekes Zsombor)
TÖRTÉNETI IRODALOM Açezarea saçilor ín Transilvania (Kolozsvár 1992.) című munkája alapján azt írja a 14. oldalon, hogy az eredeti hét székhez Segesvárszék utólag, nyolcadikként csatlakozott. Más források Segesvárszék egykorúságáról szólnak, azaz a Szebenszéken kívül alakult hét szék már a névadáskor is nyolc székből állt. A szerző precízen adja meg a városi és mezővárosi rangokat, a falvak hovatartozásának változásait. Jegyzékben sorolja fel az említett 191 királyföldi település román, német és magyar nevét, valamint első írásos említését. Ritkán jelenik meg olyan munka, amely a térképek kutatástörténetét is bemutatja, így igen értékesnek tartom a - tágakban akár Erdélyre és Magyarországra vonatkozó - régi térképek kutatástörténetét taglaló részt (3. fejezet). A szerző Benkő Józseftől napjainkig számos, sokféle nyelvű munkát felhasznált könyve elkészítéséhez. Természetesen az áttekintés nem lehet teljes, de Fodor Ferenc alapműve (A magyar térképírás I —III. Bp. 1952-1954) beleférhetett volna. A módszertanról szóló 4. fejezet felsorolja a méretarány-számításokhoz használt egykori mértékegységeket, rendszerezi az országtérképeken vizsgált domborzat-, sík- és névrajzi elemeket. Mintaszerű eljárás, hogy az összes vizsgált térkép egységes szempontok alapján teljes körű kartográfiai elemzést kapott. Ezt követően a szerző a térképmellékletek készítése során használt szoftvereket mutatja be. Míg Magyarországon történelmi térképek elsősorban grafikai szoftverekkel készülnek (ritkán térinformatikai alapozással), addig Romániában a térinformatikai szoftverek élveznek elsőséget (grafikai szépítések nélkül). Ezért is fontos és üdvözlendő, hogy Nacu mindkét rajzolási módszert felhasználja: térképei a térinformatikai adatok által precízek, a grafikai szoftvernek köszönhetően pedig esztétikusak. Munkája térképészeti szempontból is korszerű, igényes. A három térképtörténeti fejezet alkotja a munka gerincét. A korszakhatárokat az 1528. és az 1690. évek jelölik ki. Az 5. fejezet tizenkét 1330—1520 között készült térkép Erdély-ábrázolásait vizsgálja. Az egyházi OT-térképeken még nem, de a hajózási térképeken (a portolánokon) már szerepel Erdély latin és magyar neve (1330). A középkor végére pedig már tucatnyi erdélyi név jelent meg a térképeken, amelyek többsége szászföldi. A célterületen Nagyszeben neve jelenik meg elsőként (1448), illetve bizonytalanul a Szebeni provinciáé (1459). A legrészletesebb térképen (1491) már négy királyföldi település is szerepelt. Ezen a helyen érdemes lett volna táblázatban összefoglalni az erdélyi nevek térképi említéseit. A 6. fejezet kilenc 1528—1690 között készült Magyarország- és Erdély-térképet mutat be. Lázár Magyarország-térképe (1528) már 16 királyföldi települést ábrázolt, Johannes Honterus Erdély-térképe (1532) pedig 91-re növelte ezt a számot. Honterus kapcsán a szerző kiemeli, hogy a térképi nevek 40%-a a szász székekre vonatkozik, a térképet ismerjük Szászföld-térképként is. Ide kívánkozott volna Binder Pál érvelése, aki szerint a Siebenbürgen név eredeti jelentése ‘szebeni vár’, majd ‘szebeni provincia volt, a ‘hét vár’ értelme utólagos népetimológia (A „Siebenbürgen ” fogalom jelentésváltozatai. Századok 126. [1992] 355-381). Plihál Katalin szerint a Honterus-térkép német alcíme igazából a Szászföldre vonatkozik (Erdély térképi forrásai a 16. században. In: Honterus-emlékkönyv. Szerk. W. Salgó Ágnes - Stemler Ágnes. Bp. 2001. 79.). A szerző a Honterus-térképet georeferálta (a térképi elemeket összekapcsolta földfelszíni helyzetükkel), munkája azonban csak minőségi (és nem mennyiségi) eredményt hozott: tucatnál is több névtelen vagy rosszul azonosított települést pontosított. A továbbiakban még egy Magyarország- és hat Erdély-térkép Királyföld-ábrázolása következik. A közismertek mellett jó választás a szász Johannes Tröster (1666) térképe. Érdemes lett volna a szerzőnek egy záró alfej ezerben indokolnia a térképek kiválasztását, valamint ismertetni az újdonságukat, továbbá hasznos lett volna egy szász székekre vonatkozó névjegyzék összeállítása is. Egy ilyen összevetésből ugyanis kiderülhetett volna, hogy a későbbi térképeken a Honterusnál szereplő királyföldi területnevek (Oföld, Erdőalja és Borföld) maradtak jellem1116
