Századok – 2021
2021 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Skorka Renáta: A gölnici bányajog (Mátyás-Rausch Petra)
TÖRTÉNETI IRODALOM rásközlés alapjául szolgáló Gülnitzer Pergordnüngk 16. századi összeállítója számára fontos vezérfonalként szolgált. A német szöveg közlését egy rövid bevezető előzi meg, ebből megtudjuk, hogy a közlendő textust a 16. században jegyezték le, alapjául egyértelműen a gölnicbányai városkönyv 15. század végi bejegyzései szolgáltak. A szerző a három részből álló forrás mindegyik fejezeténél bemutatja, hogy miben tér el a gölnicbányai városkönyvben olvasható bejegyzés a 16. században lejegyzett szöveg adott részétől. Nagy eltérések nincsenek a két szövegegyüttes között, azonban szerkesztési különbségek igen. Ezek nem igazán feltűnőek, de — a kora újkori események ismeretében — egy meghatározott koncepció részei, egy bizonyos célt szolgálnak. Álljon itt két példa. A 16. századi kodifikáció első fejezetében az 1487 telén hozott rendelkezések kaptak helyet. Az eredeti bejegyzésben a keletkezés körülményei (helyszín, dátum) a szöveg végén szerepelnek, azonban az ismeretlen 16. századi szerkesztő ezt a részt áttette a fejezet legelejére, ezzel azt sugallva, mintha a teljes rendtartás 1487-ben keletkezett volna. A másik érdekes különbség a második fejezet bevezetésének átfogalmazása. A városkönyvben szereplő bejegyzésből egyértelműen kiderül, hogy az adott rendelkezéseket Gölnicbánya vezetésével alkották, míg a Pergordnüngk szövegéből úgy tűnhet, mintha a hét város közösen hozta volna azokat. Ezek apró változtatásoknak tűnhetnek, de ha kicsit megvizsgáljuk a kort, amelyben a bányarendtartás összeállítója élt, új értelmet nyerhetnek. A szerző kiválóan hozzákötötte a Pergordnüngk szövegének keletkezését a Miksa-fele bányarendtartás létrejöttének folyamatához. Az I. Miksa magyar király nevéhez fűződő bányarendtartást, amelynek illetékességét elvileg az akkori Magyar Királyság egész területére ki akarták terjeszteni, 1573-ban hirdették ki. Az országos érvényű bányarendtartás megszövegezése mögött eredetileg I. Miksa édesapja, I. Ferdinánd magyar király pénzügyigazgatási centralizációs törekvései álltak. Az uralkodó szerette volna kivonni a bányavárosok hatásköréből a korábban városi bányajoghoz köthető joghatóságot, a központi pénzügyigazgatási hivatalok alá rendelve azokat. Ide köthető az is, hogy a bányavárosokban kiemelkedő szerepet játszó, mindig a városi tanácsból kikerülő bányamester választását is saját hatáskörébe akarta vonni, ezzel megfosztva a városi joghatóságot a legfontosabb, a helyi bányászathoz szorosan kötődő saját tisztviselőjétől. A kontextust nézve tehát már jól látható, hogy fentiekben részletezett különbségek fontos szerepet játszottak a városok részéről a központi hatalommal vívott kemény küzdelemben. Egyébként nyugodtan kijelenthetjük, hogy I. Ferdinánd ezt a háborút elveszítette, és a Miksa-fele rendtartás bevezetése ellenére a bányavárosok szinte teljes győzelmet arattak. A Pergordnüngk ismeretlen lejegyzője az első részben eszközölt változtatással a gölnici bányajog régiségét akarta hangsúlyozni, amely így sokkal nagyobb érvényességre tarthatott számot a térségben, mint egy újabban bevezetett központi rendtartás. A második rész átszerkesztésével pedig egyértelműen az volt a célja, hogy a hét felső-magyarországi bányaváros szövetségét és egységes fellépését emelje ki. Jelen kötet tehát azon túl, hogy hozzájárul a késő középkori város-, illetve gazdaságtörténet kutatásához, a kora újkori pénzügyigazgatás, bányászattörténet iránt érdeklő szakembereket is arra figyelmezteti, milyen keveset tudunk valójában a hivatalosan 1854-ig hatályban lévő Miksa-fele bányarendtartásról és annak keletkezéséről. A kötet pozitívumai mellett apró hiányosságként említendő meg, hogy a kevésbé szakavatottak számára nehezen értelmezhető fogalmak magyarázata néhol elmaradt (bányafelkérés, táróheted). A könnyebb érthetőséget talán elősegítette volna az is, ha a bányászat folyamatát, a szövegben szereplő üzemi egységeket (például bányamű) egy-egy rövid jegyzetben megmagyarázza a szerző. Ehhez kiváló alapnak számíthat például Paulinyi Oszkár 1966-ban megjelent A vállalkozás kezdeti formái a feudális kori nemesércbányászatban című monográfiája. Mindezek azonban nem vonnak le semmit a kötet értékéből, jelentőségéből, ugyanis a leendő olvasó1114
