Századok – 2021
2021 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Skorka Renáta: A gölnici bányajog (Mátyás-Rausch Petra)
TÖRTÉNETI IRODALOM Skorka Renáta A GÖLNICI BÁNYAJOG Bölcsészettudományi Kutatóközpont-Martin Opitz Kiadó, Bp. 2020. 183 oldal Skorka Renáta forráskiadása, amely a BTK Lendület Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport programjának keretein belül készült, hiánypótló munkának számít a hazai bányászattörténet, valamint a hozzá kapcsolódó tudományterületek (jog-, gazdaságtörténet) számára. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy noha a magyarországi érctermelés története régóta foglalkoztatja a hazai történettudományt - gondoljunk csak Wenzel Gusztáv e tárgyban írt munkáira -, a modern szakmai feltételeknek megfelelő, széles forrásbázison alapuló monográfiák, forrásközlések kiadása sokáig váratott magára. Az itt bemutatott könyvet jegyző kutatócsoport egyéb kiadványai is azt bizonyítják, hogy jó irányban mozdult el a hazai gazdaságtörténeti kutatás és ezen belül a kissé mostohagyermeknek számító bányászattörténet feltárása is. A szerző nem egyszerű és nem feltétlenül hálás témát választott. Az érckitermelésről és annak jogi hátteréről írni, forrásokat közölni ennek ellenére mindenképpen szükséges, ugyanis a Magyar Királyság gazdaságának komplex rendszere az érckincsek feltárására és hasznosítására vonatkozó új kutatási eredmények nélkül nem ismerhető meg teljes egészében. Jelen forráskiadásnak, amelyhez a szerző több, részletekbe menő tanulmányt is csatolt, még akkor is van létjogosultsága, ha a kötetben szereplő források egy részét korábban már közölték. Skorka Renáta kötete az 1487 telén, a későbbiekben felső-magyarországiként ismert bányavárosok képviselőinek Kassán lezajlott találkozóján keresztül mutatja be a magyarországi középkori bányajog egy szeletét, valamint annak kora újkori interpretációját. Két forrásközlést kap kézbe az olvasó, amelyekhez egy-egy bevezető tanulmány tartozik. Az utóbbiak részletezik a források keletkezésének körülményeit, tartalmukat, esetleges szövegvariánsaikat, valamint az átírás során használt közlési útmutatót. A forrásokat egy tisztviselői névsor követi, amelyből az olvasó a középkori Gölnicbánya városvezetésével ismerkedhet meg. A kötetet bibliográfia, földrajzi- és személynévmutató, illetve tárgymutató zárja. A részletes tartalmi ismertetéstől eltekintve elsőként a szűkebb témafelvetést, azaz a bányajogról való értekezést emelném ki. A középkori és kora újkori bányászatot a társadalmi, gazdasági kereteken túl a korabeli jogi szabályozás határozta meg. Erről a lényeges területről, az egyes jogelvek gyakorlati megvalósulásáról igen keveset tudunk, legalábbis ami a kisebb jelentőségű bányavárosokat illeti. A szélesebb körben ismert alsó-magyarországi bányavárosok mögött a többi bányavidék kutatása ebben a tekintetben is lemaradt, így a jelen kötetben közölt jogtörténeti források nagy jelentőséggel bírnak. A korabeli német nyelvű forrás magyar nyelvű fordítása pedig segíthet abban, hogy a bányászattörténeti szakirodalom megújulhasson, és az új kutatási eredmények széles körben ismertté válhassanak. A Heten Gölnic jogán címet viselő bevezető tanulmány kellő alaposággal mutatja be a gölnici bányarendtartás keletkezéstörténetét, az eredeti szöveg kialakításában tevékenyen résztvevő személyek életét, karriertörténetét, társadalmi beágyazottságát. A főszereplők közül egy bizonyos Bartolomáust emelnék ki, aki a késő középkori bányavállalkozó tipikus megformálója, mintegy előfutára a kora újkori utódoknak. Személyében összefonódott az országos politika - hiszen a Szapolyai család familiárisa volt - és a helyi gazdaságot vezető, városvezetői pozíciót is betöltő elit. A tanulmány pozitívumai között említhetjük még, hogy a szerző forrásokkal és a kurrens szakirodalom felhasználásával bebizonyította: a Kassán 1487 telén összeülő bányavárosok együttműködése korábbra, legalább a 14. század közepére datálható. Hasonlóan fontos megállapítás, miszerint az 1487-ben létrejött kassai találkozó lényege a városi bányajoghoz köthető joghatóság megalkotása volt. Ez a kijelentés a tények ismeretében evidenciának számít, azonban a tanulmányt követő for-1113 SZÁZADOK 155. (2021) 5. SZÁM
