Századok – 2021
2021 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Deák Ágnes: Közigazgatási határok és nemzetiségpolitika Magyarországon az 1850-es években
DEÁK ÁGNES nem is olyan egyszerű. A nemzeti identitás lehetséges összetevőinek (anyanyelv, társadalmi státus, kultúra, felekezet, politikai lojalitás) bonyolultsága csak a népesség-összeírás nyomán tárult fel a kormányzati politikusok szeme előtt.11 11 Vö. Dányi Dezső: Az 1850. és 1857. évi népszámlálás. Bp. 1993. 14-15.; Deák A.: „Nemzeti egyenjogúsítás” i. m. 59-79. 12 Bach leirata Geringerhez. Bécs, 1849. aug. 22. (német nyelvű) Melléklet: „Grundzüge über die provisorische Organisierung der politischen Administration in Ungarn”. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL) D 55 Abszolutizmus kori levéltár, K.k. Statthalterei Ungarns, általános iratok (a továbbiakban: D 55) 1849:1313. Kerületek, megyék és járások kialakítása, 1849—1851 Magyarországon az előre nyomuló császári csapatok hadvezetése által meghatározott öt katonai kerület jelentette a közigazgatás újjászervezésének kiindulópontját. A Julius von Haynau báró táborszernagy magyarországi hadparancsnok mellé a polgári ügyek intézésére kinevezett császári biztos, Karl Geringer báró számára Bach 1849. augusztus végén küldte meg véleményezésre az ideiglenes közigazgatási szervezet alapelveinek a belügyminisztériumban kidolgozott tervezetét. Eszerint a katonai kerületek elhatárolásánál „egyelőre” a fennálló megyehatárok az irányadók, kivéve azokat az eseteket, ahol túlnyomó igazgatási érdekek, területi beszögellések mellőzése a cél, illetve egyéb politikai és katonai indokok „túlnyomó tekintetet érdemelnek”. A katonai kerületeket két-három polgári kerületre osztották fel még nyáron kinevezett, főként a magyar konzervatívok soraiból kiválasztott kerületi főbiztosok vezetésével. A főbiztosoknak kellett javaslatot tenniük a megyei, járási tagozódásra, az irányelv szerint „a községek, az egyházkerületek, az eddigi tagolódás lehető figyelembevételével, továbbá a földrajzi és helyi viszonyokra, a lakosság szükségleteire, a közszolgálat követelményeire tekintettel”.12 A javaslat azután a katonai kerületi parancsnokok mellé rendelt, jobbára a birodalom más tartományaiból érkező, 1849 őszén kinevezendő miniszteri biztosok, a katonai kerületi parancsnokok, valamint Geringer állásfog lalása után került a belügyminiszter asztalára, akinek előterjesztésére végül az uralkodó döntött. A tervezet a közigazgatási vezetők kötelességévé tette, hogy valamennyi népcsoport jogait egyenlően védelmezzék, az országos nyelvek egyenlő jogállását ültessék át a gyakorlatba, a hatóságok érintkezésében, belső és külső nyelvhasználatában vezessék be a helyi többségi nyelveket. Geringer kiküldte a tervezetet valamennyi polgári kerületi főbiztosnak, s természetesen véleményeztek a katonai kerületi parancsnokok is. Vita csak a nyelvhasználat szabályozása körül bontakozott ki, a területi beosztásra vonatkozó passzusok lényeges változtatások nélkül jelentek meg az uralkodó jóváhagyása után 1849. október végén 1059
