Századok – 2021
2021 / 5. szám - MAGYAR LEGITIMIZMUS – HABSBURG SZEREPFELFOGÁS - Paál Vince: Gratz Gusztáv legitimizmusa publikációi tükrében
GRATZ GUSZTÁV LEGITIMIZMUSA PUBLIKÁCIÓI TÜKRÉBEN befolyásos nagyhatalmi körök most azon munkálkodnak, hogy gazdasági téren visszaállítsák, amit politikai téren szétromboltak. Ez azonban — Gratz szerint — hiú törekvés. Az a nacionalizmus ugyanis, amely Ausztria—Magyarországot felbomlasztotta, a háború után a gazdasági szférát is teljesen hatalmába kerítette. Gratz Gusztáv meggyőződése volt, hogy a Monarchia népeinek összetartozása, amit az ellentétek kiegyenlítésére törekvő közös dinasztia testesített meg, azon a történeti tapasztalaton nyugvó szükségszerűség volt, miszerint Közép-Európa népeinek eltérő érdekei között mindig egyensúlyt kell létrehozni az áldatlan állapotok elkerülése érdekében. Nem tagadta, hogy a régi Monarchiában is voltak az egyes népek és fajok között politikai és a gazdasági ellentétek, de ezek szerinte nem vezettek nemzetközi bonyodalmakhoz. Ausztria—Magyarország felbomlasztása után viszont a térség népei közötti konfliktusok nemzetközi jelleget öltöttek, sőt, mivel az utódállamok teljesen önálló külpolitikára - állítása szerint - nem voltak képesek és a nagyhatalmak körében kerestek támogatókat, a köztük lévő ellentétek szükségszerűen a nagyhatalmi támogatók között is konfliktusokat eredményeztek, ami pedig veszélyeztette az európai békét is. Közép-Európa képe a balkanizálódás jeleit mutatta. Az anschluss gondolata sohasem merülhetett volna fel — vallotta Gratz — , ha a régi dinasztiát Ausztriában a helyén hagyják. Az antantnak a békeszerződésekben azt saját érdekében egyenesen követelnie kellett volna. Gratz nem látott más ellenszert az anschluss tartós megakadályozására, mint annak a történeti sorompónak a visszaállítását, amelyet a független uralkodóház Ausztria és Németország között mindig jelentett. Szerinte a legitim királyság helyreállítása nem a háború politikája, amelyet a kisantantnak sikerült az európai köztudatba bevinnie. A Magyarországot körülvevő új államok kormányai Gratz szerint nem egy, a legitim király által indítandó háborútól félnek, hanem a törvényes király által az uralmuk alatt álló népekre kifejtett vonzerőtől. Ügy gondolta, hogy az osztrák és a magyar legitimizmus nem más, mint eszköz ahhoz, hogy ez a két ország megvédje magát a Németország részéről fenyegető expanzív törekvésekkel szemben. Ausztria számára — érvelt, s rövid távon tényleg igaza lett — nincs más út, csak az anschluss vagy a restauráció. Ügy látta, hogy mivel Franciaország is mindenáron szeretné megakadályozni Ausztria csatlakozását Németországhoz, ezért neki is elsőrendű érdeke lenne a legitim uralkodóház visszahelyezése. Ugyanakkor azonban Gratz „a történelem egy darabjához való ragaszkodása” ellenére is volt annyira tisztán látó, hogy maga is tudta, a restaurációra Ottó nagykorúsága és az 1930-as évek megváltozott nemzetközi viszonyai ellenére a közeljövőben nincs lehetőség. Azt is vallotta, hogy az a régi, elavult keretek között elképzelhetetlen. Közép-Európa népeinek megújult keretek közötti együttműködését azonban olyan értéknek és ezért feladatnak tekintette, amiért érdemes 988
