Századok – 2020
2020 / 3. szám - TANULMÁNY - Mikó Gábor: Oszmánellenes hadjáratok lehetőségei a 16. század elején. Kísérlet Szrebernik, Szokol és Tessány várak visszahódítására 1513-ban
OSZMÁNELLENES HADJÁRATOK LEHETŐSÉGEI A 16. SZÁZAD ELEJÉN 582 volt nagyobb szüksége.28 A magyar udvar láthatóan komolyan vette a fenyegetést: a minden bizonnyal Budán tartott kongregáción az uralkodó elrendelte a teljes haderő mozgósítását, amelynek értelmében a dunántúli megyék csapatainak Somogyvárott, míg a többi seregtestnek Váradon kellett gyülekeznie. Határnapnak augusztus 15-ét tűzték ki. 29 Jóllehet semmilyen információnk nincsen arról, miféle csapatok gyűltek ösz sze Somogyvárott, tudomásunk van egy körülbelül négyezer főnyi hadról, amely Perényi nádor és egyben szlavón bán parancsnoksága alatt augusztus végén Zágrábhoz ért. Ez a sereg nagyrészt királyi csapatokból és a nádor saját bandériumából állt, ám később Horvátországban újabb erők csatlakoztak hozzá, így egy feljegyzés szerint elérte a nyolcezer főt.30 A létszám hitelességével kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy az adat egy olyan Diarium ból származik, amelynek egyetlen fennmaradt kézirata nem nevezi meg a szerzőt, ám a 19. század közepe óta elfogadott, hogy az 1484 és 1552 között élt velencei reneszánsz műgyűjtőről, Marcantonio Michielről van szó.31 A kézirat 1512 és 1517 között keletkezett feljegyzései csaknem napról napra készültek, így ha forrásuk ismeretlensége okán nem is ítélhetjük őket teljesen hitelesnek, legalább kortárs kútfővel van dolgunk. 32 A Somogyvárott összegyűlt csapatoknak „Dunán inneni” főkapitányként minden bizonnyal Perényi nádor volt a parancsnoka.33 Ennél fogva okkal valószínű síthető, hogy a Dunától nyugatra a Michiel-féle Diarium ban említett seregen kí vül nem volt jelentős katonai erő. Ismerve az itáliai források túlzásait a magyar seregek létszámát illetően, feltehető, hogy a had létszáma nyolcezer főnél kisebb 28 Fodor P. – Dávid G.: Magyar–török béketárgyalások i. m. 203. 29 Szakály F.: Monumenta Archivalia i. m. 168.; Pálosfalvi, T.: From Nicopolis i. m. 335. 30 Pálosfalvi T.: Bajnai Both i. m. 289. 31 Emmanuele A. Cicogna: Intorno la vita e le opere di Marcantonio Michiel. Memorie dell’ I. R. Istituto Veneto 9. (1860) 375. 32 Christiane Neerfeld: „Historia per forma di Diaria”. Venezianische Gegenwartschronistik um 1500. Doktori (PhD) értekezés. Universität Bonn. 2001. 64. (https://bit.ly/2vIfKBx, letöltés 2019. nov. 25.) – A mű 2006-ban olasz nyelven megjelent, amelyet azonban nem volt módom használni, lásd Christiane Neerfeld: „Historia per forma di diaria”. La chronachistica veneziana contemporanea a cavallo tra il Quattro e il Cinquecento. Venezia 2006. 33 Ezen állításom két adattal támasztható alá. Egyfelől olyan törvénycikkelyekkel, amelyek 1507-ben, 1508-ban és 1513-ban is a nádort nevezik meg az ország egyik főkapitányaként, vö. Mikó Gábor: Ismeretlen országgyűlési emlék a Jagelló-korból. Adatok az 1507 és 1514 közötti országgyűlések történetéhez, valamint Werbőczy Hármaskönyvének elkészültéhez. Történelmi Szemle 56. (2014) 466. Hogy ez mit is jelenthetett valójában, arra egyelőre unikális forrás Antonio Suriannak, Velence budai követének egy 1513 februári jelentése, amelyben többek között arról is beszámolt, hogy a királyságnak két főkapitánya van, egyikük, mégpedig a nádor, a „Dunán innen”, másikuk, Szapolyai János, a „Dunán túl” parancsol. Lásd Marino Sanuto Világkrónikájának Magyarországot illető tudósításai. II. rész. Közli Wenzel Gusztáv. (Magyar Történelmi Tár II. 12.) Bp. 1877. 233. A Somogyvárott összegyűlt sereg tehát minden bizonnyal a nádornak volt alárendelve.
